Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1219. remtenie amerikai kormánykörökkel. (Ez utóbbiakat egyébként még ekkor nem érdekelték Kelet-Európa problémái.) A függetlenségi-köztársasági tábor erőfeszítései láttán felvetődik egy kérdés: volt-e 1914-ben reális lehetősége a Németországtól való elszakadásnak? Tény, hogy a — nemrég megújított — hármasszövétség felmondásának jogi lehetősége nem volt. Károlyiék azonban (s ez reális érzékükre mutat) nem a formális elszakadásra helyezték a hangsúlyt. Nem a német szövetség nyílt felmondását hirdették, hanem azt, hogy a Monarchia Berlintől függetlenül építsen ki jó kapcsolatokat az antant államaival.148 Károlyi május 1-i nyilatkozata jellemzően mutatja álláspontjukat a hármasszövetség kérdésében: „Elsősorban azt akarjuk elérni, hogy támadó politikájával teljesen hagyjon fel, s ehelyett békés politikára térjen át."149 A magyar baloldal szerette volna, ha a Monarchia — a hármasszövetség formai kereteit fenntartva — békés külpolitikát folytat, az antanttal jó kapcsolatokat épít ki, és Berlint ezáltal agresszív magatartásának mérséklésére kényszeríti. Nem volt azonban a magyar haladó tábornak elég ereje ahhoz, hogy az állam hivatalos külpolitikáját ilyen vonalvezetésre bírja. 4. A világháború kitörése A nemzetközi helyzet látszólagos csendjébe mint mennykő csapott be a június 28-i szarajevói merénylet. Nem Ferenc Ferdinánd trónörökös halálának puszta ténye okozott izgalmat Európa-szerte, hanem az, hogy ezért az akcióért a Monarchia vezető körei Szerbiát tették felelőssé. Június végén néhány napon át mesterségesen szított háborús hisztéria légköre uralkodott Ausztria-Magyarországon. 1912/13-tól eltérően ezúttal sikerült háborúspárti hangulatot teremteni a tömegek egy részében. Nem kétséges, hogy a hisztériakeltés mögött a katonai párt állott. Igaz, hogy az uszítás néhány nap múlva alábbhagyott. Feszültséggel teli két hét következett, melyben a bizonytalanság légköre uralkodott. Az uralkodó rétegeken belül erősen megnövekedett a katonai párt súlya. Az osztrák kormánykörök többsége is magáévá tette Conradék álláspontját: ki kell használni az alkalmat a Szerbiával való azonnali leszámolásra.15 0 A mérsékelt csoport azonban még ellenállást tanúsított (annál is inkább, mert július elején még nem bízott a német támogatásban.) Ebbe a táborba tartozott az osztrák uralkodó körök kisebbsége és a magyar kormány. Magának Tiszának erős fenntartásai voltak a háborús megoldással szemben; az időpontot alkalmatlannak, az ürügyet nem kielégítőnek találta.15 1 Ezért Magyarországon jóval kisebb mértékben jelentkezett a háborús uszítás, mint Ausztriában. Hazánk szocialistái Szarajevó után azonnal felléptek az ausztriai háborús hisztériakeltés ellen.15 2 Ugyanezt tette a polgári baloldal is. A Függetlenségi Párt — bár személy szerint sajnálta a trónörökös halálát — tiltakozott az ellen, hogy az ügyből nemzetközi konfliktust provokáljanak. Sajtója megállapította, hogy a közvélemény „túlnyomó és józanul gondolkozó része . . . visszariad a háború gondolatától", és helyesen leplezte le azt, hogy bizonyos bécsi körök „megint vakmerően játszanak a tűzzel".153 „Mirevaló az uszítás és a fenyegetőzés?"15 4 — vetette fel a jogos kérdést a radikálisok 148 KZ, 1914. március 1. (4. sz.) 10. MO, 1914. április 11. stb. 149 MO, 1914. május 1. (Károlyi hasonló tartalmú nyilatkozatot adott a pétervári Russzkoje Szlovonak is, mely azt — régi orosz naptár szerint — 1914. április 17-én közölte. Kiemelés az eredetiben — M. L.) 150 Diószegi: i. m. 84. 151 Uo. 85. 152 N, 1914. június 30. 153 MO, 1914. július 4. 154 V, 1914. július 2.
