Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1199. mint a pángermán elemek ekkoriban növekvő magyarországi tevékenysége." „Fájdalmasan érezzük, hogy a nagy német érdekek vontatókötelén vergődünk"4 5 — írta novemberben a köztársaságiak egy jellemző kommentárja. A november 24-i kassai bókegyűlósen pedig — bár burkolt formában — határozatilag támadták a német szövetséget.49 Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen megnyilvánulások ekkor még elég szórványosak voltak. A polgári baloldal 1912 őszén külpolitikai kérdésekben még a hármas szövetség relációjában gondolkodott.4 7 A polgári baloldal gyakorlati tevékenysége is kedvezően fejlődött novemberben. E hónap 3-án Zilahon, Szekszárdon ós Gödöllőn tartottak a függetlenségiek háborúellenes gyűléseket.4 8 November 4-ón pedig Ferenc József budapesti látogatása alkalmával a köztársaságiak rendeztek hatalmas tüntetést. A 12 ezres impozáns demonstráció során a „Le a háborúval !" és az — évtizedek óta nem hallott — „Éljen a köztársaság !" kiáltások töltötték be a fővárost.4 9 A republikánus eszme terjedése novemberben a tömegek radikalizálódásának jele volt. A köztársaság követelése ebben az időben azt a véleményt tükrözte, miszerint a háború veszélye elleni küzdelem elválaszthatatlan az azt felidéző Habsburg-ház elleni harctól. (Más kérdés természetesen az, hogy a békét nem elsősorban maga a dinasztia veszélyeztette, hanem a katonai pártban tömörült tábornokok és hadiszállítók csoportja.) A szociáldemokraták szoros kapcsolatot tartottak fenn a köztársaságiakkal.5 0 Ugyanezt tették a függetlenségiek és a radikálisok is, noha ez utóbbiak nem helyeselték a republikánus jelszavak hangoztatását.5 1 Ez az együttműködés reális alapokon nyugodott, hiszen a béke kérdése jóval fontosabb volt, mint az államforma. November 10-én a Monarchia valamennyi népe egységesen tiltakozott a katonai párt agresszív tervei ellen. Az osztrák, cseh, délszláv, lengyel és ukrán lakosság aznapi megmozdulásaihoz5 2 jól kapcsolódtak a magyar nép akciói is. November 10-én két helyeu volt nagygyűlés hazánkban. A szombathelyi megmozduláson kimondták: „Magyar vér ne folyjék idegen érdekekért !"5 3 A november 10-i kecskeméti demonstráció rendezői között a republikánusok is ott voltak. Nagy György beszédében „tiltakozott az ostoba diplomácia háborús politikája ellen, s azt fejtegette, hogy a köztársasági államforma egyúttal a békének, a népjólétnek is státusalakja".54 A tízezres tömeggyűlés határozatban emelte fel szavát „minden hódító politika ellen".5 5 Hosszú ideje ez volt az első alkalom, hogy a soknemzetiségű Monarchia népei egységesen lépjenek fel valamilyen politikai cél érdekében. Ausztria-Magyarország lakosságának november 10-i megmozdulásaira felfigyeltek egész Európa háborúellenes erői. Ennek hatására a nemzetközi proletariátus elhatározta: november 17-én valamennyi országban tüntetni fog a bókéért. Ezen a napon hazánk szocialistái számos gyűlést rendeztek a militarizmus ellen.5 8 A ,,Nemzetközi Bé-44 A növekvő pángermán agitációt később még a kormánypárt sajtója is kénytelen volt elítélni (Budapesti Hírlap, 1913. január 4.). 45 MK, 1912. november 14. (2. évf. 11. sz.) 38. 46 Magyarország (baloldali függetlenségi napilap, a továbbiakban MO), 1912. november 26. 47 Pölöskei: i. m. 237. 48 V, 1912. november 6. 49 MK, 1912. november 14. (2. évf. 11. sz.) 36. 50 Népszava (a továbbiakban N), 1912. november 5. 51 OLBMR 1913/217. sz. 52 Arbeiter-Zeitung (Bécs), 1912. november 12—13. 53 MO, 1912. november 12. 54 MK, 1912. december 14. (2. évf. 12. sz.) 26. "Uo. "Munkásm., 1912. 103.
