Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1164 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS és Nyekraszov levelezéséből kitetszik, Dobroljubov külön cikket készült írni a magyar forradalomról, és felajánlotta közlésre a ,,Szovremennyik"-nek. Nyekraszov helyeselte ezt a gondolatot, és 1861. január 1-i levelében azt írta vissza: „Valamennyi cikket, amit Ön ajánlott, megfelelőnek találtuk Csernisevszkijjel ... Az 1848-as Magyarországról szóló is jó lenne."17 4 Élesen elítélte az 1849-es cári intervenciót a neves orosz forradalmár N. V. Selgunov, „Az ifjú nemzedékhez" című ismert proklamáció egyik szerzője is. A 60-as évek elején Mihajlovval közösen írt „Üdvözlet az orosz katonáknak jóakaróiktól" c. kiáltványukban az áll, hogy az 1848 — 49-es felszabadító háborúban a magyar nép „szent ügy" mellett állt, míg a cári csapatok „átkozott ügyért" harcoltak, mert „rablókként jöttünk idegen földre rabolni és fosztogatni, hogy isten szabad népét rabságra adjuk". A magyar forradalom okát a kiáltvány szerzői abban látják, hogy a magyaroknak nem tetszett a német elnyomás. „Nem is tetszhetett az nekik, hisz nincs olyan ember, aki szívesen vállalná a rabságot. A magyarok meg akartak szabadulni a németektől és sikerült is volna, ha mi nem avatkozunk bele. . . És a cár elküldött benneteket, Ti pedig nem is tudtátok, mit cselekesztek, mikor elmentetek, hogy elpusztítsátok, legyilkoljátok azt a népet, melynek egyetlen vétke volt: nem akarta tűrni a rabigát."17 5 A proklamáció másik szerzőjének, a neves forradalmár költő és publicista M. L. Mihajlovnak, Csernisevszkij egyik legközelebbi harcostársának a magyar forradalommal kapcsolatos állásfoglalása hangot kapott költészetében is. 1859-ben közölte a ,,Szovremennyik"-ben az osztrák haladó költő, Moritz Hartman „Fehér fátyol" című versének fordítását, amelyben a költő a magyar hazafiak hősiességét énekelte meg elnyomóik ellen folytatott harcukban. Ez a vers Mihajlov fordításában később kéziratos másolatokban terjedt, illegális kiadványokban jelent meg, és egészen az 1905-ös forradalomig egyike volt a legnépszerűbb műveknek az orosz forradalmárok között.176 Megismerkedvén Petőfi Sándor költészetével, M. Mihajlov lett a nagy magyar forradalmár költő első fordítója és népszerűsítője Oroszországban. Jellemző, hogy a börtönbe vetett M. Mihajlov barátainak arra a szándékára válaszolva, hogy kötetet készülnek kiadni müveiből, levelében nyugtalankodik, vajon a cenzúra nem vágja-e ki a „Fehér fátyolt" és ugyanitt rendelkezik arról is, hogy vegyék be a kötetbe a Petőfi-verseket.17 7 Az orosz forradalmi demokratáknak a magyar forradalomról és a cári intervencióról vallott nézetei szervesen kapcsolódtak egybe egész felfogásrendszerükkel, amelytől idegen a nacionalizmus és sovinizmus minden megnyilvánulása, idegen a hódítások és az agresszió igazolása. Ezek a nézetek az orosz forradalmi demokraták mély humanizmusából, minden nép akár kicsi, akár nagy — szabadságtörekvéseinek tiszteletéből, a cári önkényuralom, a despotizmus minden megjelenésének mély gyűlöletéből fakadtak, és abból a mély meggyőződésükből, hogy Oroszország népeinek felszabadulása szorosan összefügg más népek felszabadulásával. Az orosz értelmiség sok jelentős kortárs képviselője reagált a magyarországi forradalmi eseményekre és a cárizmus intervenciójára. A magyar nép 174 H. А. Некрасов: Собрание сочинений и писем, т. X, 438. 175 Н. В. Шелгунов, Л. П. Шелгунова, М. Л. Михайлов: Воспоминания, т. 1, М., 1967, 328—329 176 Н. В. Шелгунов: i. m. 838. 177 «Вольная русская поэзия», 433.
