Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1154 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS külföldi hadjáratával hasonlította össze. „Másodszor adja vissza -írta-Oroszország istennek az oltárt, az uralkodóknak a trónt, a népeknek a békét, nyugalmat, és jólétet, szelídíti meg az álnokságot, leplezi le a rágalmat, és nemcsak segítséget nyújt barátainak, de megmenti az elvakult ellenséget is, aki kész fejjel menni a falnak."10 5 A „Szevernaja pcsela" és más hivatalos újságok lapjain felbukkantak a konjunkturális versek, olyanok, mint a kevéssé ismert M. Polovcev ,,Az idők igéje" c., vagy egy másik, kevéssé ismert szerző, A. Nyenakovics „A magyarországi győzelmekre" c. verse.10 6 Érdemes azonban megjegyezni, hogy még az ilyen jellegű versekben is tükröződött a vezető körök félelme egy lehetséges belső zavargástól. így M. Polovcev a földesurakhoz fordulva azt tanácsolja nekik „(amikor) a hadnép mind a hadjáratba indul, szeressétek, boldogítságok az egyszerű népet". Érdeklődésre tarthat számot a szlavofilek magatartása. Állásfoglalásuk egy sor egyéb kérdést illetően ez időben pozitíven különbözött a kormányétól, egy sor problémát illetően pedig még oppozícióban is álltak az önkényuralommal szemben. De az intervenció kérdésében támogatták a cárizmust, ami félelmüket tükrözte egy forradalom lehetőségétől magában az országban. M. Pogogyin levelezése alapján, amelyet a szlavofil irány kiemelkedő képviselőivel folytatott, N. Barszukov leszögezi, hogy „a szlavofilek ezen esemény (ti. az intervenció V. S. J.) iránt teljes együttérzéssel viseltettek".107 Figyelembe kell itt vennünk a szlavofilek érdeklődését az ország szláv népei iránt, s azt a meggyőződésüket, hogy a magyar forradalom orosz csapatok segítségével történő leverése következtében jobb lesz a szlávok helyzete. Emellett a szlavofilek szoros kapcsolatban álltak a forradalom ellen fellépő magyarországi szláv népek nemzeti mozgalmának vezetőivel. így pl. 1849 májusában A. Bludovhoz írt levelében A. Sz. Homjakov Jelacic tevékenységéért lelkesedik, s a következő szavakkal fejezi be a róla írt sorokat: „isten adjon egészséget a becsületes bánnak".108 A cári intervenció kezdete után Homjakov egyik levelében kritizálta azokat, akik nem értették meg a beavatkozás szükségességét, „frondöröknek" nevezte őket, és úgy vélekedett, hogv „ennek (az intervenciónak — V. S. J.). szükségessége nyilvánvaló".109 A. Sz. Homjakov nézeteit osztotta a többi szlavofil is.11 0 Valamennyire eltért ettől a liberáliskodó Ivan Akszakov az irányzat fiatal nemzedékének kiemelkedő képviselője — állásfoglalása, akit 1848 márciusában még le is tartóztattak (egyesek szerint tévedésből),111 de hamarosan kiengedték. Mint az 1849 elejéről származó levelezéséből kitűnik, nyugtalankodott amiatt, hogy Európában visszatér a „régi rend", Ausztriában pedig a Metternich-féle rendszer. „Szomorú tudni, - írta 1849. február 28-án — , hogy azok a szörnyű sebek, melveket az 1848-as év tárt fel, újra bezárultak és feledésbe merülnek."11 2 105 Uo. 106 Uo. 3. V. 8. VIII. 1849. 10' H. П. Барусков: Жизнь и труды M. П. Погодина, т. 10, Спб., 1896, 278. 108 А. С. Хомяков: Сочинения, т. 8, М., 1904, 375-376. 109 А. С. Хомяков: Собрание сочинений. М., 1900, 199. 110 Lásd: А. А. Михайлов: Революция 1848 года и славянофильство. «Ученые записки Ленинградского госуниверситета», Вып. 8, Л., 1941, 48— 74. 111 И. Федосов: Революционное движение в России во второй четверти XIX века, М., 1958, 242. пг И. С. Аксаков в его письмах, т. II, Спб., 1896, 113.
