Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1148 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS kormány iratokat adott át a bécsi orosz követségnek, melyekből ismeretessé vált, hogy P. Vasziljev 1849 májusában „esküt tett a magyar alkotmányra, s kívánságának megfelelően szolgálatra vezényelték". Kihallgatásakor Vasziljev tagadni igyekezett a felhozott vádat, de egy másik fogoly orosz tiszttel történt szembesítése után bizonyítást nyert, miszerint „kifejezésre juttatta kívánságát, hogy a lázadók soraiban szolgáljon, s e célból a lázadó csapatok parancsnokaihoz, Dembinszkihez és Wysockihoz fordult, és kérte, vezényeljék Bemhez."71 A magyar dokumentumok megerősítik, hogy P. Vasziljev először hadifogoly volt, később azonban, a forradalmi sereg győzelmei után, 1849 tavaszán kérte Kossuthot, hogy vegyék fel a magyar hadseregbe.7 2 A hadbíróság 1850 decemberében Vasziljevet bűnösnek találta, s az ítélet szerint megfosztották rangjától, nemesi címétől, jelképesen végrehajtották rajta a halálos ítélet ceremóniáját, azután Szibériába vitték kényszermunkára.73 1849 szeptemberében hadbíróság elé állították a nyizovszki vadászezred zászlósát, Alekszandr Korszakot, mert az 1849 júniusában a magyar tábornokok egészségére ivott, és kijelentette, hogy „ha harcba kerül a magyarokkal, nem fog rájuk lőni". Vele együtt felelősségre vonták A. Urbanovszkij altisztet, mert erről „nem tett jelentést". A hadbíróság mindkettőjüket halálra ítélte, de végül is kegyelmet kaptak, lefokozták közkatonákká és a Kaukázusba vezényelték őket.7 4 1849 decemberében hadbíróságnak adták át a harmadik gyalogos ezred 15 tisztjét a magyarországi hadjárat idején tapasztalt „megbízhatatlanságuk" miatt.7 5 Fennmaradt egy 1853. december 18-án összeállított jegyzék is a 4. gyalogos hadtest vádlottjairól, többségükben tisztekről. V. G. Verzsbickij publikációjában 19 embert említ, akiket a magyarországi ellenforradalmi hadjárat idején tanúsított megbízhatatlan magatartásuk miatt fogtak perbe. Hat ember még a vizsgálat során meghalt, a többieket várbörtönbe zárták.7 6 Megbízhatatlanság, szökések, átállás az ellenséghez előfordultak az orosz hadsereg közkatonái között is. Jellemző a pszkovi gyalogezredből való Ivan Petrov közkatona esete, amelyről Utassy Imre honvédszázados a 19. hadosztály parancsnokságához küldött jelentésében ír: „Petrov Ivan, Baranovka Muszka országbul való származású 37 éves görög nemegyesült, 1842. évbe Pszkovi Polk gyalogezredhez tíz évre állítatott. Ezen embert a Visóvölgyi előőrsön levő őrjárók a hegyek közt elfogták, ő egyébiránt sem ellent nem állt, se nem szaladt. A kikérdezésnél következő vallomást tett: „Húsvét táján Muszka országba azt hallotta, hogy a magyaroknak 2 pengő garas napi fizetése van és hogy ott sokkal jobb katonáskodni, mint nállok, így ő elhatározta magát, midőn ezredje Moldvába jött, Magyarországba jönni és itt szolgálni. Sok hegyeken keresztül bújdosva végre ide érkezett . . . Borsa június 18. Utassy Imre százados. Érkezett június 22-ik 1849."77 Magyar források tanúsítják, hogy a fogságba esett orosz katonák és tisztek közül nemcsak egyedül Vasziljev szolgált a magyar hadseregben. Egy volt honvéd, aki részt vett az erdélyi harcokban, mesélte, hogy Bem seregében volt 71 Uo. 126. 72 Országos Levéltár. Budapest. Vörös Gyűjtemény. 1761/86. 73 «Исторический Архив», 1962, No 4, 127. 71 Uo. 128. 75 Uo. 78 Uo. 132—133. 77 Закарпатский Областной Государственный Архив. Берегово, фонд 1000, on. 1, ед. хр. 13 (a továbbiakban: ЗОГА).
