Századok – 1973
Krónika - Történelem és tömegkommunikáció [Beszámoló az 1973. évi egri történész vándorgyűlésről] (Mann Miklós) 1061/IV
KRÓNIKA 1069 Helytelenítette, hogy a történelmi népszerűsítés eredményeit a magyar szépirodalom eredményeivel vetik össze. Hangsúlyozta, hogy az íróknak sokkal szélesebb a közönségük, mint a történészeknek; az íróknak egészen más a hatásuk a közönségre, ugyanakkor a történészeknek, sőt általában a társadalomtudósoknak lehetősége, mozgási szabadsága sokkal korlátozottabb, mint a szépíróé. Az írót a kor hangulatához, önnön érzelmeihez köti valami, a történészt viszont az általa közelről ismert tényekhez. Ezzel kapcsolatban sajnálatos tényként említette, hogy a magyar történészeknek nincs egy olyan népszerű folyóiratuk, ahol a „maguk ízlése szerint népszerűsíthetnének", s ennek következtében kénytelenek irodalmi folyóiratokhoz „bekéredzkedni". Hajdú Tibor végül az író és a történész közötti funkció-különbséget fejtegette. A mai történész feladatát a nemzeti önismeretre tanításban, a helyes nemzeti önlátás ébrentartásában látja, s a szaktörténész esetében az az elsőrendű, hogy igazságszeretete, történelemszemlélete mellett tartson ki, de persze „ha szebben és népszerűbben tudjuk magunkat kifejezni, ám tegyük". Kelemen Endre, az MRT Iskolatelevízió vezetője hozzászólásában az Iskolatelevízió sajátos helyzetét vizsgálta a történelmi ismeretek átadásában, a történelmi tudat formálásában. Az Iskolatele vízió együtt dolgozik az iskolával, műsoraival kapcsolódik a tantervekhez, s ismeri nézőtáborát életkori sajátosság, tudásszint és szociológiai meghatározottság szempontjából. Meghatározó szempont az is, hogy a műsorok — amelyek programja előzetesen ismert — feldolgozását diplomás segítőtársak, a pedagógusok végzik, azok a pedagógusok, akiknek munkájára, szemléletére ugyanakkor indirekt úton ezek a műsorok hatást gyakorolnak. Szólt a felszólaló az Iskolatelevízió azon sajátos helyzetéről is, hogy egyszerre két fronton kell harcolnia, hiszen egyrészt segítenie kell a jövő iskolájának kibontakozását, de ugyanakkor segítséget kell adnia azoknak a mai iskoláknak is, ahol még képesítés nélküli pedagógusok dolgoznak. Részletesen tárgyalta a hozzászóló azt a kérdést, hogy mit ad az Iskolatelevízió, mit választ ki elsősorban a tantervből az általános iskolások számára. A statisztika szerint az Iskolatelevízió 4 sorozatot ad; az adások számában elég nagy az aránytalanság. Ezt azzal indokolta, hogy az új tantárgy az ötödik osztályban „lép be", ill. nagyon fontos, hogy az általános iskola lezárásakor a gyerek többet tudjon a XX. századról, hogy általános műveltségében ez a korszak bővebben szerepeljen. Az elmondottak magyarázzák, hogy az Iskolatelevízió kénytelen volt elsősorban az V. és VIII. osztályok számára lényegesen több adást készíteni. Kelemen Endre hozzászólásának második felében az Iskolatelevízió legfontosabb funkcióit sorolta fel a történelemtanítás területén. Első helyen a szemléletesség biztosítását említette, azt a feladatot, hogy érzelmi telítettségű élményt adjon a tanulónak. Fontos szempont az is, hogy a történelmi fogalmakhoz konkrét történelmi eseményeket kapcsoljon. Vitatható kérdésként vetette fel az érdekesség és a tárgy komolysága ellentétének problémáját. Véleménye szerint helyes, ha az Iskolatelevízió elsősorban az élményszerűségre helyezi a hangsúlyt. Befejezésül az Iskolatelevíziónak a történelemtanítással kapcsolatos feladatait foglalta össze. Hanák Gábor, a Televízió rendezője a Közművelődési Főszerkesztőségen készült „Alattvalók és királyok" valamint a „Forradalmak és Magyarország" történelmi dokumentumfilm sorozatok készítésével kapcsolatban felmerült problémákról szólt. Az „Alattvalók és királyok" című, 6 filmből álló — a Dózsa évfordulóhoz kapcsolódó — sorozat mozaikszerűséget is vállalva, a kutatás új eredményeit hozta a képernyőre. Ezzel szemben a másik sorozatban a mozaikszerű novumokat feláldozva az átfogó koncepció, a 60— 70 év fő irányvonalának megrajzolására törekedtek. Az első sorozat megrázóbb élményt adhatott, mert elsősorban hangulati élményt nyújtott, a „Forradalmak" sorozatban az illusztráció erősebben dokumentatív jellegű volt. A televízión belül bírálatok is azt hangsúlyozták, hogy az intellektuális kiselőadások és a hangulati dokumentatív elemek Kapcsolódása nem minden esetben sikerült. Ennek ellenére a szakembereknek mégis szilárd megggyőződésük, „hogy a képi-zenei, tehát a film-élményt adó néhány perces etűdök közelebb visznek ahhoz a korhoz, mint az induktív demonstráció vagy a száraz didaktika." A következőkben a hozzászóló a sorozatok, ill. az egyedi adások problematikáját fejtegette. Egyszerűbb az egyedi adás, de a sorozat a néző számára sokkal jobb. Ugyanakkor a műsor készítőinek a sorozat hátrányaival is szembe kell nézniök. E vonatkozásban utalt a korszak kutatási problémáira, a történész személyiség megkeresésére, a filmek dramaturgiájára, a fogadtatás és a sajtó szerepére. Ennek ellenére Hanák Gábor azon véleményének adott hangot, hogy a felsorolt komoly gondokat megoldva, a sokkal hatásosabb sorozatokat kell választani. A legfontosabb a továbblépés szempontjából a „kinek?" kérdése. Az említett