Századok – 1973
Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I
VERANCSICS ANTAL KÖVETJELENTÉSEI 99 Az 1554. december 29-i követ jelentésből3 5 először az tűnik ki, hogy a perzsa követ megbízottja a Porta tudtára adja: a sah változatlanul óhajtja a békét, de tavasz előtt a követ nem tud útra kelni. A törökök e halasztó válasz után nem sok reményt fűztek a közeli békekötéshez és cselre gyanakodtak. Ezért a következő esztendőre is kitűzték a hadielőkészületeket. De közben a perzsa király fia erős lovashadsereggel betört azoknak a grúzoknak a földjére, akik a török oldalán állnak s nagy pusztítást ós mészárlást vitt végbe közöttük. Az egyik legtekintélyesebb grúz fejedelmet fogságba hurcolta.30 A törököket felbőszítette ez az erőszak és tüstént a perzsák ellen küldték Van várának parancsnokát, hogy álljon bosszút a grúzokat ért károkért és a grúzokon esett sérelmekért. Ám a büntetőexpedició csúfos kudarccal végződött; az üldöző török csapatokat Tebrisz városa mellett a perzsák tönkreverték, ami miatt a szultán akkora haragra gerjedt, hogy a felelőssé tett Ahmed pasa élete jóidéig cérnaszálon függött. Mindebből arra a következtetésre jut, hogy a török —perzsa béke még mindig messze van a megvalósulástól: „azt is hallottam suttogni, hogy a szultán 100 háromsorevezős gályából álló hajóhadat — nagyszámú janicsárral — akar kiküldeni a Fekete-tengerre, azzal a feladattal, hogy a Rioni-folyón jusson el a grúzok — akiket a régiek iber-eknek neveztek — területének határára. Ha ez igaznak bizonyulna, úgy nyilvánvaló, hogy háborút indít a mingrélek és cserkeszek ellen, akik közül az előbbieket kolhisziaknak, zich-eknek nevezik és akik a grúzok szomszédai és szövetségesei."8 7 Mindehhez azonban hozzáteszi, hogy e hírek még nem tekinthetők véglegeseknek. 1555. január 20-án a Verancsicsból és Zay Ferencból álló magyar küldöttséghez egy harmadik diplomata is csatlakozik: Busbecq Augerius.3 8 1555. május 10-én dús ajándékokkal felszerelve Amasziába érkezik a sah követe — és május 29-én létrejött a török-perzsa béke, amelynek előrelátható következményeitől teljes okkal aggódtak oly mélységesen — minden látszólagos érdekellentét ellenére — mind a grúzok, mind a magyarok. Verancsics és követtársai szintén Amasziában tartózkodnak és utolsó percig mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezt a békekötést. Még az aláírás előestéjén is azzal biztatják a török főembereket, hogy inkább velük kössenek békét, mert így a szultán teljes erejével a perzsák és a perzsákat támogató grúzok ellen fordulhat. Ugyanakkor az egyes grúz államok vezetői —: tekintet nélkül arra, hogy körülményeik parancsoló ereje folytán törökbarát vagy perzsabarát politikát kényszerültek folytatni — jól tudták, hogy a török - perzsa békekötés elősorban azt fogja jelenteni, hogy Szulejmán és Tahmaszp, mihelyt nem kell egymástól tartamok, elsősorban a grúz államokon fognak megosztozkodni. Vagyis — mint arra már rámutattunk — mind a grúzoknak, mind a magyaroknak az volt a természetes érdekük, hogy a két mohamedán óriás továbbra is egymás erejét eméssze fel. Sajnos, Verancsics Antalnak az amasziai török—perzsa békekötéssel foglalkozó részletes jelentése nem maradt reánk. De II. Henrik francia király szintén Amasziában időző diplomatájának, Henri de Codignacnak39 urához intézett jelentéséből is az tűnik ki, hogy még a béke megkötésének előestéjén sem volt bizonyos a tárgyalások kimenetele. De Codignac azt jelenti királyának, hogy a közelmúlt napokban bizalmasan figyel-35 Uo. 399-401. 1. 36 Uo. 399. 1. 37 Uo. 38 Busbecquius Augerius Gislenius : Itinera Constantinopolitanum. Antverpiae. 1581; ugyanő: Epistolae quatuor. Parisiis, 1595; ugyanő: Reyssen und Bottschaffen. Frankfurt a. M. 1596; Lettres du Baron de Busbec, ambassadeur de Ferdinand I., roy des Romains, de Hongrie. Paris, 1748. 39 Vö. G. D. Bouilliard: The Turk in French History, Thought and Literature (1520 — 1660). Paris, é. n. 122-127, 197, 421. 1. 7*
