Századok – 1973
Folyóiratszemle - Král Václav: A történettudomány a szocialista társadalomban 1046/IV
1048 FOLYÓIRATSZEMLE írás rendkívül erős hatásának és hagyományának a felszámolásához. Csehszlovákiában ezideig még nem került napirendre a burzsoá történetírás hatása és hagyománya leküzdésének kérdése, legalább is nem olyan mértékben, ahogy azt a probléma megkívánta volna. Az 1948-as februári fordulat után a főiskolákon és az egyetemeken végrehajtották ugyan a tisztogatást és káder-rekonstrukciót, de csak adminisztratív ós következetlen módon. A főiskolákon és az egyetemeken olyan tanárok maradtak, akiknek a marxizmushoz semmi közük nem volt. Továbbra is kiadásra kerültek a protestáns és a katolikus történelemkönyvek. Csehszlovákiában ebben az időben kielégítőnek mondható a marxista történet-szemlélet alapján megírt művek hiányosságainak bírálata, ugyanakkor azonban teljesen figyelmen kívül maradtak a nem-marxista történeti munkák, Eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sürgősen mérlegre kell tenni és átértékelni mindazt, amit a polgári történetírás évtizedek hosszú során át felhalmozott, s eredményeit kritikusan s nem nihilista módon kell kezelni. A polgári történetírás hatásának és hagyományának felszámolására irányuló munka megindításánál teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem elég, ha a csehszlovák polgári történetírásnak fő téziseit csupán tagadják, hanem ezzel egyidőben a nemzeti történet marxista képét is ki kell dolgozni. Ezt a feladatát a marxista történetírás Csehszlovákiában hiányosan oldotta meg, éppen ezért a hatvanas évek végén újra feltűntek a régi burzsoá koncepciókhoz való visszatérés kísérletei. A kialakuló csehszlovák marxista történetírás nem tudott azokkal az égető politikai kérdésekkel sem megbirkózni teljes sikerrel, amelyek a legújabb csehszlovák történelemben a kispolgári rétegek szerepével, ideológiájával, irányzataival és tendenciáival összefonódtak. Ez a vezető politikai személyek történelmi szerepének az értékelésére is vonatkozik, tehát azokra, akikről a csehszlovák polgári történetírás valóságos legendákat költött, mindenekelőtt Masaryk, Beneí és Stefánik személyéről volt szó. A hatvanas évek közepén ós végén tehát újra felszínre kerültek azok az ideológiai struktúrák, amelyekről Csehszlovákiában ekkor — teljesen helytelenül — azt hitték, hogy már felszámolták őket. Évek hosszú során át tisztázatlan volt és komoly problémát jelentett a történettudomány pártosságának kérdése. A kérdés dogmatikus értelmezése miatt sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a pártosság ellentmond a tudományos objektivitásnak, s a szubjektivizmus és a voluntarizmus előtt tárja fel az ajtókat. 1956 után olyan hangok jelentkeztek, amelyek a pártosságot a dogmatizmus, sztálinizmus megnyilvánulásának tartották. Ennek a nézetnek a védelmezői a pártossággal szemben „a tudomány tisztaságának" gondolatával léptek fel, magukat pedig az „osztály-feletti tudomány " híveinek vallották. Megfeledkeztek Leninnek arról a tanításáról, hogy az ilyenfajta „semlegesség" az egyik osztály álláspontjáról egy másik osztály álláspontjára való átcsúszást jelenti. A marxista pártosság követelményeinek tagadása a történettudomány területén is tulajdonképpen burzsoá pártosság. A történész munkájának hitelét nem a leírt tények, hanem mindenekelőtt a tények összefüggésének ábrázolása adja. Csehszlovákiában még mindig igen gyakori a leíró történetírás. Minthogy a megjelent történeti munkák elméleti tévedéseinek és hiányosságainak okát nem az elméleti felkészültség gyenge voltában, hanem abban látták, hogy a történészek nem tudnak a forrásokkal megfelelőképpen bánni, 1956-ban tehát Csehszlovákiában is általánossá vált a pozitivista tendenciák megerősödése, az „ad fontes" jelszó Csehszlovákiában az ún. „tiszta tudományhoz" vezető út tendenciáit, valamint az objektivista tendenciákat erősítette. Az SzKP XX. kongresszusa után a cseh tudományos és kulturális élet képviselőinek egy része a kongresszus határozatait félremagyarázta, s idegen eredetű tanokhoz ós tételekhez fordult. Ilyen volt pl. a tudomány és az ideológia között meglevő leküzdhetetlen ellentétről szóló tétel. Az ideológia revizionista értelmezésével Csehszlovákiában
