Századok – 1973
Folyóiratszemle - Acher Julian: A Kommün Lyonban 1035/IV
TOLYÓIRATSZEMLE 1035 spanyol szekcióinak betiltását. A köztársaságiak ez ellen újra a szabadságjogok nevében tiltakoztak. Hamarosan új problémák jelentkeztek. A Kommün vérbefojtásával sokan menekültek Franciaországból Spanyolországba, s a francia kormány „a bűnösök" kiadatását követelte. Sagasta erre hajlott is, anélkül, hogy különbséget tett volna politikai menekültek és bűnözők között. A köztársaságiak ekkor szintén meghasonlottak. Castelar a mérsékelt szárny vezetőjeként ugyan tiltakozott a hasonló lépések ellen, de nála sokkal energikusabb volt a radikális balszárny szellemi vezetője, Pi y Margall professzor, Proudhon első spanyolra fordítója. Pi y Margall és a La Igualdad ebben a májusi „véres hetet" követő ellenforradalmi időszakban a következő álláspontot alakították ki: a Kommünt egészében védelmükbe vették, de azt elhatárolták a „túlzók" akcióitól, s a lap aláhúzta: a végső ítéletet csak később mondhatják ki. A köztársasági balszárnynál balrább helyezkedtek el a spanyol szocialisták s anarchisták. Ez utóbbiak nevében ekkor A. Lorenzo, F. Mora és G. Morago adott ki kiáltványt, amelyben hangsúlyozták, hogy a Kommünnek nem a politikai forradalom a lényege, hanem a szociális. Ez annál kritikusabb pont volt, mivel a magántulajdon kisajátítását a köztársasági balszárny, Pi y Margall sem helyeselte. A Kommün hatása azonban még később is nyomon követhető, hiszen 1871 őszén, 1872-ben a spanyol munkásmozgalomban heves viták, csaták mentek végbe, s 1873-ban megszületett az I. Köztársaság. Fennállása idején bakunyinisták tettek kísérletet helyi kommünök megvalósítására. (International Review о/ Social History, 1972. 222 — 239. I.). J. Julian Archer: A Kommün Lyonban A Párizsi Kommün történetének viszonylag nagy irodalma van — immár magyar nyelven is. Lyonban, Marseille-ben, Bordeaux-ban, St. Etienne-ben, Toulouse-ban is kikiáltották azonban a Kommünt március utolsó harmadában. Igaz, ezek csak egy-két napig álltak fenn, de e vidéki forradalmi mozgalmak feltárása még meglehetősen kezdetleges, holott annak idején már Thiers megállapította: ha még további 15 — 20 000 katonát kellett volna Párizstól elvonniuk, akkor kétségessé válhatott volna Párizs ostromának, a Párizsi Kommün megdöntésének sikere. Az egyik legfontosabb kísérlet a Kommün megsegítésére kétségtelenül a lyoni volt. Lyonban kétszer is kikiáltották a Kommünt. Első ízben március 22-én, második esetben április 30-án. Az első Kommünnél a forradalom központja a városháza volt, amelyet a forradalmi bizottság március 25-ig tartott kézben, a másodiknál a központ Lyon egy munkásnegyedében jött létre. Még egy tanulságos észrevétel, ami a forradalmi mozgalmak felmérésénél nem elhanyagolható: a generációs szempont. Érdekes, hogy bár Párizsban is elsősorban a fiatalok tűntek ki aktivitásukkal, ott a forradalmárok többsége a 35 — 40 év közötti korosztályból került ki, míg Lyonban a 31 —35 év közötti korosztályból. A lyoni szereplők között is különbséget lehet tenni, az áprilisi Kommün résztvevői voltak idősebbek (nagyobb arányban 40 éven felüliek). Archer március 18-tól részletesen nyomon kíséri az eseményeket. Megeleveníti, miként fogadták Lyonban a Párizsi Kommün kikiáltásának hírét, a megyei prefektus miként adta ki már március 19-ón a tiltó intézkedéseket, plakátokat, a községtanácsban
