Századok – 1973

Folyóiratszemle - Miesbach Henry L.: A Karoling Európa kiegyensúlyozott gazdasági növekedése: javaslatofk egy új interpretációhoz 1033/IV

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK Henry L. Miebach: A Karoling Európa kiegyensúlyozott gazdasági növekedése: javaslatok egy új interpretációhoz A Karoling-korszakot a történeti irodalomban a feudalizmus keletkezésével, a zárt, önellátó gazdasági egységekhez való visszatéréssel és az általános gazdasági visszafejlődés leszögezésével szokták jellemezni. Az újabb kutatások nyomán ugyanakkor kezd elfogadottá válni a VIII—IX. századi észak-európai gazdaság dinamikus változásainak az elismerése. Az új kutatási eredmények elméleti kiértékelése azonban még nem történt meg. Az irodalomban tulajdonképpen csak egy végnélküli vita folyik a Pirenne-tézis állításairól. Mindazt, amit ma felhoznak Pirenne-nel szemben, már ő maga is figyelembe vette, és nem találta elégségesnek tézise megdöntéséhez. Pirenne azt állította, hogy az antik és a középkori világ között az igazi vízválasztó nem a germán népvándorlás, hanem a VII. század elején bekövetkezett iszlám invázió volt. Az iszlám hódítás felszámolta a mediterrán világ hagyományos kereskedelmét, és széttörte a Nyugatot a Kelettel összekötő ősi kapcsolatokat. Ez pedig végsősoron általános gazdasági visszaesést okozott Európában. Az a kritérium, amelyet Pirenne a visszaesés kimutatására alkalmazott, éppen olyan érdekes, mint maguk a ténybeli bizonyítékok. Ez a kritérium magába foglalta az arany alapú pénzrendszer meglétét, egy cselekvőképes és befolyásos kereskedő réteg jelenlétét és a tengerentúli és távolsági kereskedelem bizonyos évi volumenét. Ez a kritérium rendkívül hasonló a merkantil rendszer meghatározásához, kivéve természetesen a nemzetállam meglétét. Pirenne kritikusai ez ellen a szemlélet ellen nem emeltek kifogást. Az egyetlen kivétel talán Dirk Jellema tanulmánya a frízekről. <3 megállapítja, hogy a Meroving Európa alapvetően a Bizánci Császárság gazdasági hátországa volt. A gazdasági visszafejlődés kimutatására pedig ez a merkantil kritérium valószínűleg nem alkalmas. Célravezetőbb lehet a fejletlen országok gazdaságára alkalmazott gazdasági növekedési modellek felfogását átvenni. Ezek általában négy szektort különböztetnek meg: az ipart, a kereskedelmet, a pénzügyet és a mezőgazdaságot. Ez a modell működőképesebb lehet a korai európai gazdaság modellezésére, mert nem csupán a kereskedelmet tekinti a szervező elvnek. A szektor-analízis különösen fontos a gazdasági növekedés jellemzésében. Kiegyensúlyozott növekedésről akkor beszélünk, ha a szektorok a növekedés során harmonizálnak. A gazdasági irodalom többé kevésbé abban egyetért, hogy a növekedés kezdeti szakaszában a kiegyensúlyozottság elengedhetetlen, míg később éppen az egyik szektor kiugrására, „szívására" van szükség. A Karoling korban még nem voltak meg egy ilyen vezető szektor kiválásának lehetőségei. A szerző hipotézise az, hogy a Karoling gazdaság megfelelt a kiegyensúlyozott növekedés kritériumának, és csak a kereskedelem kitüntetett szerepe esetén minősíthetjük ezt visszafejlődésnek. A növekedést az egy főre eső reáljövedelem emelkedésével lehet leírni. A reáljövedelem számításánál a két deflátor az árszínvonal és a népesség. Tehát e két tényezőt kell fokozottabban szemügyre venni a történelmi vizsgálatban. Az árszín-