Századok – 1973

Történeti irodalom - A magyar szakszervezetek kongresszusainak krónikája (Ism. Teleki Éva) 1028/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 1029 A kongresszusok határozataiból kitűnik, milyen keserves küzdelmet folytattak a szakszervezetek a munkásosztály érdekvédelméért. Ki kellett vívniuk a munkásság szervezkedési jogát és a sztrájkjogot, harcoltak a létminimum megállapításáért és törvénybe iktatásáért, követelték a minimális munkabérek megállapítását, a nők férfiakéval egyenlő bérezését, küzdöttek a kollektív szerződések elismertetéséért és betartásáért stb. A munkásvédelem sokrétű problematikájához tartozott a munkásfiatalok védelme, a 14 éven aluliak alkalmazásának tiltása, a 18 éven aluliak csökkentett munkaidejének kivívása, a nők és gyermekek éjszakai munkájának tilalma stb. 1899-ben és 1901-ben már a határozatok között szerepelt pl. a pinceműhelyek betiltásának követelése, 1908-ban pedig megfogalmazták, hogy az antialkoholista nevelés és agitáció a szervezet feladata. A szakszervezetek 1918-ban határozatba foglalták: eredményes szociálpolitika csak a törvényhozás és a törvényhatóságok demokratikus átalakítása útján biztosítható. Ugyanezen a rendkívüli kongresszuson fogalmazták meg a Népjóléti Minisztérium létrehozásáról szóló javaslatukat. A szakszervezetek 1899-ben napi 10 órás, 1901-től napi 8 órás munkaidőt, heti 36 órás munkaszünetet, 1935-ben heti 40 órás munkaidőt és fizetett szabadságot követeltek. A munkásbiztosítás területén célként a kötelező beteg-, baleset-, rokkant- és aggkori biztosítást tűzték ki (1901), majd a mezőgazdasági munkások és cselédek bevonását a biztosításba (1908). 1911-ben a táppónzminimumot a kereset 75%-ára kívánták felemelni, 1923-ban a társadalombiztosítás kiterjesztését követelték minden foglalkozási ágra. A kongresszusok tárgyalták a szakszervezeti agitációt és propagandát, a munkásosztály kulturális színvonalának emelését elősegítő intézkedéseket. Nagy gondot fordítottak „az oktatásra és kiképzésre"; a munkássajtó feladatát pedig abban jelölték meg, hogy a munkásságot „felvilágosítsa", az osztályharcra felkészítse. Előírták, hogy a szakmák feladata a munkáskönyvtárak anyagi fedezetének megteremtése, egyben azt is, hogy csak művelődésre alkalmas és tudományos értékű könyveket tarthatnak. Figyelmet érdemel a kiadvány a szakszervezetek szervezeti életének alakulása szempontjából is. A céhes keretek közül kinőtt szakegyleti mozgalom legfőbb feladata a szakmai egyesületek létrehozása, azok szoros kapcsolatának kialakítása, országos szervezetek alakítása volt. A Szaktanács fő feladatát a politikai és a gazdasági mozgalom egységessé tételében határozták meg. Megfogalmazták az egyesületek jogait, a bizalmiak kötelességeit, a tagdíjfizetés rendjét, gondot fordítottak a vidéki szervezetek kiépítésére, hogy a szakszervezkedós országos mozgalommá váljék. A határozatok egymásutánja lehetővé teszi a történelem néhány évtizedének egyfajta áttekintését. Láthatóvá válik az antidemokratikus, munkáselnyomó politika, érzékelhető a forradalmi fellendülés és apály mozgása, a gazdasági depreszsziók és a háborúk hatása, de a szívós harcban kivívott emberibb élet is. Figyelemmel kísérhetjük a reakció előretörését, a fasizmus felülkerekedósét majd bukását, a forradalom megszilárdulását Magyarországon. A felszabadulás utáni határozatokból kitűnik, hogy a szakszervezetek 1945-től minden tekintetben megerősödtek. Napirendre került a mozgalom új alapokra helyezése, szervezeti és politikai egységének megteremtése. A tagság és a szervezetek számának gyors emelkedése — ami együtt járt a fizetett apparátus növekedésével is —, a konkrét feladatok meghatározása és a szervezet ennek megfelelő kiépítése a szakszervezetek megváltozott körülményeiről és feladatköréről. A határozatokból az is kiderül, hogy a szakszervezetek nem mindig tudtak eleget tenni az óriásivá vált, nem mindig pontosan körülhatárolt és sok tekintetben lehetőségeiket messze meghaladó követelményeknek. Képtelenség volt pl., hogy a politikai nevelés lépést tartson a tagság növekedésével. A tapasztalatok alapján fokozatosan korrigálásra került a szakszervezet termeléssel és érdekvédelemmel kapcsolatos koncepciója is. 14 Századok 1973/4.