Századok – 1973
Történeti irodalom - Makó az első felszabadult magyar város (Ism. Kopasz Gábor) 1023/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 1023 mesnek bizonyult. A XVIII. század nagy válságaiban, a régensség alatt visszaszerzett politikai beleszólással élve, a bíróság egyre nagyobb szerepet játszott. A nyolc év története hozzájárul annak a látszólagos ellentmondásnak a megfejtéséhez, hogyan válhatik a középkori jogokra hivatkozó, konzervatív testület végső soron a forradalom előkészítőjévé. S hozzátehetjük még, hogy a polgári forradalom gondolatrendszerét megalapozó Montesquieu is egy parlament „süveges elnöke" volt. Míg szellemes Perzsa Leveleiben éppen a régensség francia társadalmát tette nevetségessé, később a Törvények Szellemében már a fa gyökerére tette a fejszét. Bónis György MAKÓ AZ ELSŐ FELSZABADULT MAGYAR VÁROS (Szerkesztette Tamasi Mihály. Kiadta a Makó városi Tanács. Kossuth Könyvkiadó. 1969. 280 1.) A könyv négy szerzőnek hét helytörténeti tanulmányát tartalmazza, amelyek — egy, a korábbi korszakot megvilágító, bevezető jellegű tanulmány kivételével — a polgári demokratikus forradalomtól a felszabadulás utáni népi demokratikus fejlődés első szakaszáig mutatják be Makó történetét. A négy szerző: Erdei Ferenc, Tamasi Mihály, Polányi Imre, Oltvai Ferenc. Az első tanulmány Erdei Ferenc: „Makó város történeti pályája" című dolgozata. Ez egyben a kötet bevezető része is. Itt mondja el Erdei, hogy a szerzők miről írnak a kötetben. „Könyvünk azokról a politikai küzdelmekről szól, amelyeket a munkásmozgalom és más baloldali mozgalmak folytattak Makón 1918 ós 1945 között a régi Magyarország népelnyomó rendszere ellen." Erdei e tanulmányban rövid összefoglalását adja Makó történetének a török alóli felszabadulástól kezdve az első világháborúig. A török hódoltság megszűnése után a Viharsarok vármegyéi, köztük Csanád megye is, nem földesúri, hanem parasztvármegyók lettek, így a fejlődés során nem a földesurak és a parasztok, hanem a nagygazdák és a szegényparasztok közötti társadalmi ellentétek váltak a gazdasági és politikai élet elsődleges hajtóerejévé. Ezt a birtokmegoszlásról és a mezőgazdasági népesség osztálytagozódásáról készített táblázatokkal is bizonyítja a szerző. Makó város történeti adatainak ismertetésében általában sokat támaszkodik Reizner János 1892-ben kiadott várostörténetére. Ennek alapján ismerteti, milyen harcot folytatott a város a csanádi püspök ellen, aki a XVIII. században földesúri jogainak akart érvényt szerezni. Az egyébként paraszt jellegű városban a városiasodó életet a XIX. század közepére jelentősen kifejlődő céhes ipar és a város határain túlmutató kereskedelem biztosította. A kapitalizmus százada rohamos fejlődést eredményezett Makón. A régi Magyarország 12. városa volt, lakosságszámban megelőzve olyan városokat, mint Brassó, Kassa, Kolozsvár, Miskolc, Pécs, Székesfehérvár, Zombor. Polgáriasodás tekintetében azonban messze mögötte maradt ezeknek a városoknak, már mezőgazdasági jellegénél fogva is. Mintegy 1600 család tanyarendszerű gazdálkodást folytatott, a lakosság legnagyobb része pedig kisparaszti-törpebirtokos termelést. Ez utóbbiak körében alakult ki a nagyarányú hagymatermelós, amely rányomta sajátos jellegét Makó egész gazdasági életére. Az iparban (kisiparban) dolgozók számaránya már a kapitalizmus kora előtt elérte a 10%-ot, de a korszak végén sem haladta meg a 20%-ot. Jellemző, hogy Makón egyetlen iparágban sem fejlődött ki gyári nagyipar.
