Századok – 1973
Történeti irodalom - Przygoński Antoni: Polska w walce z okupantem hitlerowskim. (1939–1945) (Ism. Lagzi István) 1008/IV
1008 TÖRTÉNETI IRODALOM antoni przygonski: POLSKA W WALCE Z OKUPANTEM HITLEROWSKIM (1939—1945) (Ksi^zka i Wiedza, 1971. 179 1.) LENGYELORSZÁG HARCA A NÉMET MEGSZÁLLÓK ELLEN A lengyel történeti irodalomban számos szerző foglalkozott a hitleri megszállás és a párhuzamosan kibontakozott ellenállási mozgalom kérdésével. Przygonski könyve mégis újat, újszerűt ad, elsősorban azzal, hogy a német megszállók elleni harcot nem egy-egy részterület (pártok, vajdaságok), nem egyes politikai csoportok tevékenységének feldolgozásával mutatja be, hanem a német megszállók elleni harcnak a szintézisét adja. Elemzi az emigráns londoni lengyel kormány antifasiszta (és antikommunista) politikai elképzeléseit, valamint a hazai földön kibontakozott népi, kommunisták vezette ellenállási mozgalomnak a nemzeti egység megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. Przygonski kísérletet tesz arra, hogy a megszállás éveinek főbb politikai áramlatait összefoglalja, és keresztmetszetét adja a lengyel nép, a politikai pártok és csoportok együttes — olykor egymás elleni, de végeredményben a megszállók ellen irányuló — harcának. A könyv első felében (1939 szeptember—1941 június) a német megszállók berendezkedéséről, a politikai és gazdasági elnyomó apparátus kiépüléséről, valamint az ellenállási mozgalom kezdeteiről olvashatunk. A megszállás után Lengyelország nyugati és északi területeit Németországhoz csatolták, a megmaradó területen ún. Főkormányzóságot (General Gouvernement) szerveztek. A németek berendezkedésével egyidőben megkezdték az ország gazdasági kifosztását, a lengyel értelmiség elhurcolását és kiirtását célzó tervek gyakorlati megvalósítását. Ezek az intézkedések az egész társadalmat érintették. A lengyel nép (Jugoszláviához hasonlóan) rendkívül hamar felvette a harcot a német megszállók ellen. 1939 szeptember végén a Lengyel Hadsereg egyes egységei (szakaszok, századok) partizánalakulatokká szerveződtek, elsősorban a földrajzilag kedvező területeken (kielcei és lublini vajdaságokban). Egy pillanatra sem szünetelt a németek elleni harc. Przygonski utal arra, hogy a lengyel emigráns Sikorski kezdeményezésére a Litvánia, Románia és Magyarország területére menekült, illetve a nyugaton élő lengyelekből francia területen Lengyel Légiót, majd fegyvernemenként több lengyel egységet szerveztek. A londoni lengyel kormány igen fontosnak tartotta a szövetségesekkel való katonai együttműködést, a lengyelországi ellenállásnak viszont kezdetben alárendelt jelentőséget tulajdonított. A lengyelek németellenes harca területileg, de főleg céljait tekintve, elkülönült egymástól. A szeptemberi összeomlás után a katasztrófáért felelős politikai pártok (Nemzeti Demokrata Párt, Parasztpárt stb.) helyett a „pártok feletti" burzsoá csoportok igyekeztek vezető szerephez jutni. A burzsoá körök hamar felismerték politikai lehetőségeiket, és még 1939 szeptemberében létrehozták az első országos hatáskörrel rendelkező földalatti szervezetet, kinevezték vezérkarát, megállapították működési területeit. A Fegyveres Harc Szövetsége a régi szanációs tisztek vezetése alatt Varsóban alakult meg az emigráns kormány érdekeinek megfelelően. (A Fegyveres Harc Szövetségének első parancsnoka Tokarzewski tábornok, később Rowecki „Grot" ezredes, végül Bor-Komorowski tábornok volt.) Másfelől a jobboldali szocialista vezetés alatt álló Szabadság Egyenlőség Függetlenség elnevezésű (később komoly szerepet játszó) szervezet alakult meg az elsők között
