Századok – 1973

Történeti irodalom - Beiträge zur Geschichte des Buchwesens I–II. (Ism. Kratky Tamás) 1004/IV

1005 TÖRTÉNETI IRODALOM 4-i alkotmány 35. §-a oenzúramentességet biztosított. így Lipcse könyvkiadása vált a Habsburg-birodalomban elnyomott haladó eszmék szabad terjesztőjévé; — Metternich diplomáciai nyomása ellenére, itt kerültek kiadásra Széchenyi, Wesselényi müvei, később Táncsics Mihály munkái is. Kiadásukat Wigand vállalta, aki már előzőleg is kiadott magyar nyelvű útleírásokat, valamint a „Közhasznú Ismeretek Tárá"-t. 1837 és 1848 közt azonban Szászországban is — alkotmányellenesen — újra működött a cenzúra, a tiltakozások ellenére. 1846-tól dr. Peter Jordan volt a cenzor; ő engedélyezte Táncsics Népkönyvét. Emiatt azonban elmozdították és a hazánkba jutott többszáz példányt elkobozták. Az 1848-as forradalmi idők új szász kormányt és cenzúramentességet vívtak ki ismét. Otto Wigand említett kiadványai elősegítették a magyar forradalmat és a haladó szellemű kulturális kapcsolatokat. Hane-Martin Pleschke tanulmánya „А XIX. század nevezetes komponistái és lipcsei kiadóik" kapcsolatát tárgyalja. Fritz Schaf „A német könyvügy ós a német Nemzeti Könyvtár 1945 után" című értekezéséből megismerhetjük a második világháború utáni fejlődést. Azóta, hogy Szokolovszki, a Szovjetunió marsallja, helyettes főparancsnok, 1945. szeptember 7-ón intézkedett a német könyvtárak újjáépítéséről, továbbá P. Kurocskin vezérezredes, a német könyvkiadás kötelespóldány beszolgáltatásairól, 1945 — 49-ben a német könyvtárak gyökeres újjászervezési folyamata indult meg. A második kötetben Wolfgang Friedrich „Johann Herrgott és az Új Vándorlásról szóló utópisztikus írása" című tanulmánya az 1627-ben eretnekség miatt kivégzett Herrgott egy — a katolikus és a lutheri hittel egyaránt ellentétes — háromrészes munkáját elemzi, amely a történelmet a „Szentháromság" három személyének egymást követő három hatásperiódusára osztotta. Wolfgand Schlieder „A papírgyártás története Németországban a papírkészítés kezdetétől a XVII. századig" című tanulmánya terjedelmes szakmonográfia, amely nem illeszkedik szervesen a mű egészébe, inkább önálló kiadást érdemelt volna. Peter Lauter „A szocialista könyvkiadói tevékenység kezdetei Németországban 1844 —1900" c. tanulmánya rámutat, hogy Marx és Engels szoros kapcsolatban voltak német kiadókkal: „A szent család", „A munkásosztály helyzete Angliában" és a „Kommunista Kiáltvány" német kiadóknál, így Otto Wigandnál kerültek kiadásra; később, 1859-ben Berlinben Dunckernél „A politikai gazdaságtan bírálatához", 1867 —1890 között Otto Meissnernél Hamburgban egymást követően négy kiadásban jelent meg „A tőke". Értékes adatokat kapunk Lassalle, Liebknecht, Kautsky, Luxemburg, Bebel írásai megjelentetéséről, a „Vorwärts" történetéről. Az értekezések sorát Werner Bergmann „A bibliográfia és könyvkereskedelem viszonya a múltban és a jelenben" című tanulmánya zárja. A gazdag anyagot tartalmazó kétkötetes munka egészét tekintve, az ismertető megállapíthatja, hogy ez a jubileumi alkalomra készült értekezés-gyűjtemény méltó tükre a könyvtudomány sok ágának. Keatky Tamás