Századok – 1973

Történeti irodalom - Nagy István: A magyar kamara 1686–1848 (Ism. Kállay István) 987/IV

988 TÖRTÉNETI IRODALOM kamaráról nem váratott ilyen sokáig magára. Reméljük, hogy a sorozat még számos, jelentős munkával gyarapítja a hatóság- és hivataltörténetet. Nagy István vállalkozása, a török hódoltság után történetének új szakaszába lépő és 1848-ig a magyar kamarai pénzügyigazgatás központi hatóságaként működő magyar királyi — 1748-tól kezdve magyar királyi udvari — kamara fejlődésének, tevékenységének ismertetése, illetve több ezzel kapcsolatos történeti kérdés megválaszolása, nincs minden előzmény nélkül. A szerző nagy haszonnal forgatta Ember Győző, Herzog József, Paulinyi Oszkár munkáit. A magyar kamara történetével foglalkozó osztrák irodalom — Lustkandl, Biderman, Tezner, Mayer — a magyar kamara függetlenségét, a bécsi kamarához való viszonyát állította vizsgálódása középpontjába. A vita célja nem annyira a magyar kamarai pénzügyigazgatás alárendeltségének a bizonyítása, mint inkább annak kimutatása volt, hogy a bécsi kamara befolyása a magyar kamarai pénzügyekre nem állt ellentétben a magyar rendi alkotmánnyal. A Monarchia felbomlásával az általános történeti művekben érvényre jutott az az álláspont, mely szerint a magyar kamara felett a bécsi udvari kamara törvénytelenül gyakorolt ellenőrzést. A szerző ezt a bonyolult kérdést nem annyira az idevágó rendi törvények aprólékos elemzésével, mint inkább a kamarai ügyvitel, elsősorban a levéltári források tanulmányozásával igyekezett tisztázni. A bonyolult fejlődési viszonyok megértése érdekében a szerző meghatározza a feudális állami pénzügyigazgatás, illetve ezen belül a kamarai igazgatás helyét. Hangsúlyozza, hogy az állami bevételeknek ebben a korszakban nem volt egységes jellegük, mivel a politikai hatalmat az uralkodó és a feudális társadalom vezető osztálya, a nemesség gyakorolta. A királyi és rendi hatalom kettőssége éreztette hatását az állami jövedelmek jellegében is. A legfontosabb állami jövedelmek eredetük szempontjából két csoportra oszlottak: kamarai (királyi) javakból és felségjogokból származó, valamint a jobbágyságtól, a városi polgárságtól szedett hadiadó jövedelmek. Ez utóbbit helyes kétfelé bontani. A magyarországi pénzügyigazgatást három ágazat végezte: — kamarai, — helytartótanácsi (hadiadó, hadellátás polgári részről és közalapítvány), — katonai (hadiadó, hadellátás katonai részről). Talán helyes lett volna a bevezető részben a kamara (király) fogalma mellett a kötetben igen gyakran használt kincstár fogalmát is meghatározni. A magyar kamara történetét a szerző hat korszakra osztotta: I. 1686—1720, II. 1720-1740, III. 1741-1772, IV. 1772-1785, V. 1785-1790, VI. 1790-1848. Mindegyik korszakban az alábbi kérdéscsoportokról beszél: a kamara területi hatásköre és feladatai, szervezete, ügyvitele, személyzetének társadalmi helyzete, a pénzügyi gazdálkodás, illetve ennek kapcsolata a monarchia államháztartásával, a bécsi udvari kamara és a magyar kamara viszonya, valamint részletesen ismerteti a kamarai bevételeket és kiadásokat. E problémacsoportokat rendszerint mind a hat korszakban külön fejezetben mutatja be. A korszakbeosztás a kamarai pénzügyigazgatás fejlődésének lényeges fordulópontjain, elsősorban a jelentősebb szervezeti és ügyviteli reformokon alapszik. A reformok közül kétségtelenül az 1772. évi volt a legjelentősebb. Az 1772. évi utasítás és az azt 1785-ig kibővítő intézkedések mélyreható változásokat idéztek elő a magyar kamara ügyvitelében és szervezetében. Az ügyosztályi és előadói rendszer, az iktatás, az ügyiratok, akták használata az ügyintézésben, a tanácsosi ós titkári munka szakosítása, egészen a magyar kamara megszűnéséig, 1848-ig, meghatározták a kamarai pénzügyigazgatás ügyviteli rendszerét. Ezen a rendszeren, mely európai viszonylatban is korszerűnek nevezhető, a későbbi reformok csak módosítottak, de alapvető változást nem hoztak. Ezt az ügyvitelt, az iratkezelés és az irattári szisztéma lényeges elemeit, a polgári kor minisztériumai is átvették. Nagy jelentőségű volt a gazdasági fejlődés szempontjából az olyan kamarai szer-