Századok – 1972

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Történelmi személyiség; válság és fejlődés a XVII. századi Magyarországon 609/III

TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG, VÁLSÁG ÉS FEJLŐDÉS .625 jövedelmeik terhére fizetett katonaságot, vagy jobbágyaik egyrészét kötelezik fegyveres szolgálatra az úrbéres munka helyett. Emellett az ellátatlan királyi hadsereg bár a vidék jobbágyfalvait éli ki, közvetve ismét a földesúr jövedelmét is csökkenti. Nem beszélve arról, hogy ha nincs élénk áruforgalom, hiányzik a nemesi háztartások rendszeres készpénzjövedelme, az adóalap állandó megújulásának friss lehetősége. Érthető, hogy a 15 éves háború idején kudarcba fulladt az állam első kísérlete, hogy a nemesség készpénzzel is járuljon hozzá a háború terheihez. A XVII. század elején pedig a Habsburg-dinasztia és a magyar rendek között olyan kompromisszum jött létre, mely egyenlőre a nemesség adómentességét is megerősítette. Egyfelől az országgyűlés hozzájárult, hogy az állam a jobbágyrétegek fokozott megterhelése útján növelje az adót, másfelől pedig szentesítette a legjövedelmezőbb állami monopólium létjogosultságát. Henckel Lázár rézkereskedelmi monopóliumát, tekintettel érdemeire, a rendek elismerték. Cserébe viszont a nemesség megtartott számos rendi kiváltságot, többek között az adómegajánlás jogát is. Azonban, mint minden kompromisszum, ez is a pillanatnyi helyzet szülötte volt, a változó viszonyok gyorsan felborították. Az állam monopol- és vámpolitikája hamarosan elérte és súlyosan megterhelte az áruértékesítő nemességet. Mégpedig olymódon, hogy az állam sem az ország biztonságával, sem hivatalokkal, tisztségekkel nem kárpótolta azért, hogy a kereskedelemben szűkebb körre szorította, mivel a sóval, borral, marhával kereskedő nemestől megkövetelte a harmincadot, majd e fontos kereskedelmi cikkek értékesítését monopolizálta vagy korlátozta. Természetes, hogy a nemesség szívósan igyekezett megkerülni, vagy kijátszani a monopóliumokat és vámokat, az állam pedig újra és újra célbavette a nemesi adómentességet. Jellemző, hogy Rauch Dániel harmincados, mikor panaszt tesz, hogy a magyar nemesség úgy kereskedik, hogy az sérti az állam érdekeit, észreveszi: új cikkek jöttek divatba. A nemesség pedig azért tiltakozik Lipót császár tömeges nemesítései ellen, mert a falvak és mezővárosok meggazdagodott jobbágyai csak azért váltanak nemeslevelet - mondja —, hogy vámmentesen kereskedhessenek. Tehát nem csupán az elveszett jobbágyot, a munkaerőt sajnálja, hanem az új konkurrenstől is fél. Monopólium, kereskedelmi Compania, adó és jövedelem fogalmai egymással szoros kapcsolatban éltek a kortársak tudatában. S bár a Dunántúlról a Tizenhárom Vármegyéig nem csupán Werbőczy paragrafusai kavarogtak a nemesi fejekben, kétségtelen, hogy a nagy többség nem látott más kiutat, mint hogy a régi értékrendszer alapján erőszakolja ki az érdekeinek megfelelő rendet.63 Bethlen Gábor az erdélyi állam gazdasági bázisát merkantilista politikával, fontos mezőgazdasági és egyéb cikkek kereskedelmi monopóliumával teremtette meg. Az erdélyi nemességet azonban a monopóliumok nem érintették különösebben érzékenyen. Itt a nemesség árutermelése és áruértékesítése nem volt olyan fejlett, mint Magyarországon, nem is hárul rájuk olyan határvédelmi kötelezettség, mint a dunántúliakra, ahol például Zrínyi nemcsak katonaságot tart, várat épít, hanem az ágyúkat is a maga költségén öntetteti Bécsben. Mindemellett az erdélyi fejedelemség békéje, rendje és biztonsága bőven kárpótolta őket. Bethlen mégsem tudta kiküszöbölni az állami mono-63 1608 XXII. to. 1609 LIV. tc. Corpus Juris, fí. Várkonyi: Hapsburg Absolutism and Serfdom in Hungary on the Turn of the 17th and 18th Centuries. Nouvelles Etudes Historiques. Bpest. 1965.