Századok – 1972

Történeti irodalom - Snell; John L. lás Perkins Dexter

734 TÖRTÉNETI IRODALOM vei (India államminisztere az első munkáspárti kormányban), Wedgwood Bennel (India államminisztere a második munkáspárti kormányban), Josiah Wedgwooddal, George Lansburyvel, s a Független Munkáspárt vezetőivel, nemzetközileg ismert publicistáival: Fenner Brockwayval és H. N. Brailsforddal. Megemlékezik Attleeről, aki az 1930-as évek elején részt vett egy parlamenti vizsgálóbizottság munkájában, Cole, Gripps és Laski személyéről, a Munkáspárt kiemelkedő értelmiségiéiről — akik nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel figyelték az indiai eseményeket, de akikről a szerző mégis megállapítja, hogy túlságosan nyugatiak voltak, és az indiai nemzeti mozgalmat túlságosan romantikusnak és nemzetinek látták. A szerző egyébként ebben a periódusban is hasonló módszert alkalmaz feldolgozásában, mint az 1914 előttinél. Külön fejezetekben vizsgálja a már itt érintett problémák után a politikai célokat, az alkotmányos életet, a helyi önkormányzati szervek hatáskörének, a Birodalom helyzetének, kapcsolatainak alakulását — s az objektív valóságot ezúttal is mindig összeveti azzal, hogy a Munkáspártnak az adott kérdésben mi volt a mondanivalója. Ismét nagyobb fejezetben tanulmányozza a progresszió fokozatosságáról vallott nézeteket, majd egy újabb nagyobb fejezetben azt, hogy a Labour Party, illetőleg az angol munkásmozgalom egésze miként tekintett a kiszélesedő nemzeti mozgalomra, a Kongresszus Pártra. Sajnos a könyv az utolsó, döntő etapnak, az 1939, illetőleg a háború utáni helyzetnek kisebb, szűkebb terjedelmet szentelt, a szerző csak „epilógusként" 40 oldalban (290 — 330. 1.) tárgyalja ezeket az eseményeket. Mindjárt az első oldalon érdekes jegyzetben könnyíti meg az olvasó tájékozódását, amikor a legfontosabb politikai eseményekről politikai kronológiát mellékel. Ezt követően hangsúlyozza, hogy a háború első napjaitól a Munkáspártban miként érlelődött az a felismerés, hogy Indiának teljes domíniumi rangot kell adni, olyat, amilyen a Balfour-formula szerint (1926) feljogosít a teljes függetlenségre is. A függetlenségről mind többet kezdtek írni a labourista lapok és vezetők, de Attlee és Cripps, valamint társaik arra törekedtek, hogy India ezután is az új átalakított Commonwealth tagja maradjon. Az 1947-es kormányprogram — állapítja meg a szerző — az 1942-es Cripps-program alapelveiből indult ki. Ezt a nézetet osztották a baloldali labouristák is, csakúgy mint a másik alapelvet, hogy ezt a függetlenséget fokozatosan kell megadni Indiának, s az első fázis a már említett domíniumi rang lenne. A szerző nem tesz kísérletet annak vizsgálatára, hogy végül miként gyorsultak fel az események, s a habozás helyett miért adta meg az Attlee-Bevin kormány végül is általános politikájától sok vonatkozásban eltérően meglepően gyorsan a függetlenséget. Fischert sokkal inkább az eszmei összefüggések foglalkoztatták, s ebben az epilógusban is inkább arra vetett fényt, hogy a labourista mozgalomban milyen állásfoglalások történtek a választójog, a nemzeti önállóság, a nemzeti mozgalom, a fejedelemségek ügyében. S e kérdésekben a szerző ismét gazdag áttekintést nyújt az érdeklődőknek. JEMNITZ JÁNOS DEXTER PERKINS—JOHN L. SNELL: THE EDUCATION OF HISTORIANS IN THE UNITED STATES (New York—San Francisco—Toronto—London, McGraw-Hill Book Company, Inc. 1962. XIII, 244 1.) TÖRTÉNÉSZKÉPZÉS AZ EGYES LT ÁLLAMOKBAN Az Amerikai Történelmi Társulat néhány évvel ezelőtt azt a megbízást adta Felsőoktatási Bizottságának, hogy készítsen felmérést az amerikai történészképzés helyzetéről és problémáiról. A Bizottság Dexter Perkins professzornak, a Társulat volt elnökének irá-