Századok – 1972
Vita - Kristó Gyula: „Bulcsu nemzetségének nyári szállása” ürügyén 1080/IV–V
1084 KRISTÓ GYULA zott"1 3 (362). Ha tudjuk, hogy az ismert elmélet szerint az ország területének harmada (a Bihar és Nyitra megyék körüli részek, továbbá az al-dunai Krassó megye) dukátusként „eredetileg a magyarsághoz csatlakozott segédnépek területi szervezete volt",1 4 s ehhez illesztjük Herényi „etnikai" jelleget tisztázni kívánó kutatásainak eredményeit, a probléma részletes exponálásának — itteni és mostani — mellőzésével egyetlen kérdést lehet csak feltenni: hol és hogyan vészelte át a X. században a finnugor nyelvű magyarság a török ajkú népek Kárpát-medencei hegemóniáját? Mert hogy átvészelte, azt a tihanyi alapítólevél szórványemléki jellegétől a Halotti Beszéden ós az Ómagyar Mária-siralmon át nyelvünknek napjainkig megőrződött finnugor volta tanúsítja. Herényi István Árpádnak kazár szokás szerint történt pajzsra emelését nem elsősorban azzal magyarázza, hogy a magyarok akkor már elsajátították a kazárok szokásait, hanem azzal, hogy „a vezérré választás a csatlakozott kazárok soraiban ment végbe". Ez a kapcsolat a gyula méltóságát viselő Árpádok és a kabarok között a szerző szerint nem lehet véletlen, hiszen „a gyuláknak a hatalmi körébe tartoztak az összes csatlakozott népek, ők voltak a csapatok vezérei. A honfoglaláskor tehát az Árpád gyulák [ !] a kabarok vezéreivel együtt képezték a derékhadat, mely a honfoglalás úttörő munkáját végezte." A fentiek alapján természetesen Herényi számára „az sem lehet vitás, hogy a nyugati kalandozások attilai méretű hadjáratait elsősorban a hatalmas csatlakozott népek és vezéreik, ós nem a régebbi törzsek urai vezették. A nyugat-magyarországi csatlakozott törzsek tehát a honfoglalás után közvetlenül hatalmi súlyt képviseltek, mely az idők folyamán csak egyre inkább fokozódott" (364). Hóman Bálint nyomán15 ír Herényi István arról, hogy „Taksony . . . hatalma Vérbulcsú mellett nem volt jelentős" (374). Ez a beállítás-sorozat teszi érthetővé, hogy Herényi elfeledkezik, de saját platformján szükségképpen kell elfeledkeznie az államalapítás belső erőforrásairól, egyáltalán az államalapítás belső feltételeiről, s alapállásából következik, hogy nála a feudalizmus idegen képződményként jelentkezik: Koppány leverése után „Hermány . . . és . . . Ják szállások hirdetik a Vérbulcsú nemzetség mostoha sorsát és az idegenek előtérbe jutását" (375); I. András király a német földről jött Pathnak „a Vérbulcsú nemzetség szombathely vidéki szálláshelyén is adott egy-egy falut a kazár őslakók rovására" (377); II. Géza a Graz mellől jött Volfert és Hódért Kőszeg környékén telepítette le: az „eredetileg avar, majd kazár megszállású területek lecsendesítése még ebben a korban sem volt teljesen felesleges" (378) stb. Ügy véljük, nemcsak a településtörténetet, hanem a politikai történetet sem lehet a társadalmi és osztályviszonyok változásától függetlenül — mintegy időtlenül — vizsgálni. 5. Herényi István ama megállapítása, hogy Nyugat-Magyarországon „Boda nevében Buda nevét kell látnunk, s ha ehhez még a Pöse nemzetség Etul nevű tagját is számításba vesszük, nem zárhatjuk ki e vidéken egy élő Buda—Attila hagyomány létezését" (376), csak részint nyelvészet körébe tartozó kérdés. Az itteni feltevés — úgy tűnik — H erény szómagyarázatát készíti elő. A Gömör megyei Herénnyel kapcsolatban IIa Bálint 1944-ben azt állapította meg, hogy „etimológiájáról nyelvészeti irodalmunk nem szól; magyar személynévi eredete igen valószínű".16 Sajátságos, hogy Herényről Herényi István alkotta az időben első — vagy legalábbis az elsők közül való — szómagyarázatot: egyik helyütt (370) néptöredéknek látja herényt, másutt (382) úgy foglal állást, „hogy 13 Legújabban Váczy Péter (A város az ókor és a középkor fordulóján. Győr. Várostörténeti tanulmányok. Győr. 1971. 60. 1.) Koppányban „a karha méltóság örökösét" látja. » Győrffy György: Századok, 1958. 48., ill. 50-51. 1. 15 Hóman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar történet. I. köt. Bpest. 1935.2 160. 1. 16 IIa Bálint : Gömör megye II. Magyarság és nemzetiség. Tanulmányok a magyar népiségtörténet köréből I. sorozat 3. köt. Bpest. 1944. 394. 1. 3. jegyzet.
