Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖKTÉNÉSZVITÁRÓL 863 adódik, hogy még a régebbi, hosszabb kereskedelmi úton, Kijeven át jutottak hozzájuk, ahová viszont a portékákat Konstantinápolyból hozták . . . Kijev volt akkoriban az orosz állam székhelye és a levantei kereskedelem fő állomása, ahonnan az árukat továbbküldték Németország felé".4 6 — Az utóbbi felfogásnak volt egy messzebb menő változata is. A szemben álló nézeteket a Napóleon-ellenes érzelmű tiroli-osztrák történetíró és politikus, az ausztriai „birodalmi hazafiság" ébresztője, a Stadion gróf és János főherceg köréhez tartozó Joseph von Hormayr báró 1807-ben így foglalta össze: „Némelyek úgy gondolják, hogy először Délnémetországban virágzott fel a kereskedelem, amely Itália felől kapta más világrészek áruit. Ám az ellentétes vélemény szerint a keresztes hadjáratok koráig Itáliának magának sem volt külkereskedelme; Északnémetország viszont, Oroszországon át, sokkal korábban jutott levantei és ázsiai áruk sokaságához, s ezeket a vend és szász tengeri városok közvetítették Nyugat-Európa felé. Eszerint, amíg a levantei kereskedelmet a versengő Velence és Genova még nem foglalták le maguknak, s a portugálok még nem léptek fel olyan igénnyel, hogy a kelet-indiai és kínai termékeket első kézből szerezzék meg, addig a keleti árukat nem tengelyen fuvarozták az Alpokon át Dél- és innen Északnémetországba, hanem tengeren szállították Antwerpenbe s Brüggébe, ahonnét részben Kölnön, Braunschweigen és Erfurton át, részben a Rajnán felfelé kerültek a délnémet városokba."« Amikor azonban ezek a sorok megjelentek, már készült a könyv, hogy mindkét felfogást elvesse, és egy merőben új harmadikkal lépjen fel: készült már éppen Arnold Ludwig Heeren újabb munkája, hogy a következő évben, 1808-ban kerüljön nyilvánosság elé: ugyanakkor, amikor Berzeviczy „Világkereskedelme". A nagynevű göttingai klasszikus filológusnak, Christian Gottlob Heyne-iiek tanítványa, aki maga is antik stúdiumokkal, főképp (Berzeviczy által is idézett) ókori kereskedelemtörténeti művével vált ismertté, s ugyancsak a göttingai Georgia Augusta-egyetemen működött — 1794-ben a filológia, majd 1801-ben a történelem tanára lett —, ez újabb könyvében a medievisztika terére lépett és a kereszteshadjáratok következményeiről értekezett, különös figyelemmel a kulturális és gazdasági (főképp kereskedelmi) vonatkozásokra.48 Énnek során ugyan nem tekintette kizártnak, 46C. F. Gemeiner, Regensburgische Chronik. Regensburg, 1800. I. 285. 1. — Id. F. Bastian, Die Legende vom Donauhandel im Frühmittelalter. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte. XXII. Bd. Stuttgart, 1929. 291. 1. 47 J. v. Hormayr, Historische Bruchstücke über das tyrolische Strassenwesen und den Transitohandel dieses Landes. Historisch-statistisches Archiv für Süddeutschland. I. Bd. Frankfurt—Leipzig, 1807. 226 — 227. 1. — A szerző Anderson, ill. Fischer nevével példázta a két szembenálló felfogást, közelebbi megjelölés nélkül. A következő művekre gondolt: A. Anderson, An Historical and Chronological Deduction of the Origin of Commerce from the Earliest Accounts to the Present Time. London, 1764. — Német, fordítása: Historische und chronologische Darstellung des Handels. Riga, 1773—1779; F. C. J. Fischer, Geschichte des teutschen Handels. Hannover, 1786. — Marx jellemzése Ander -sonról: A tőke. I. Bp., 1948. 805, 820. 1. Hormayr ekkor nem foglalt határozottan állást a vitában, hanem az Itália és Németország között kulcshelyzetet elfoglaló Svájc, Tirol és Belső-Ausztria kereskedelemtörténetének tüzetes vizsgálatát tartotta előbb szükségesnek. Későbbi felfogására ld. alantabb a 146. jegyzetet. 48 A. H. L. Heeren, Versuch einer Entwicklung der Folgen der Kreuzzüge für Europa. Göttingen, 1808. 2*
