Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
860 FACH ZSIGMOND PÁL is életerősnek, versenyképesnek minősítette, ha — amint hamarosan bekövetkezett — Anglia világtengeri kereskedelmét helyreállítja.3 2 De bizonyára közrejátszottak a jelenkor fejleményei abban is, hogy a szerző a középkorról szóló előadásának, benne a Magyarország helyzetéről mondottaknak a hitelét is megerősítettnek érezze. Hiszen, ha a napóleoni zárlat által a világtengerekről ismét szárazföldi útra terelt keleti kereskedelemben Magyarországnak csakugyan számottevő részesedése esett a XIX. század elején, — akkor, még valószerűbbnek tűnhetett előtte hazánk hasonló szerepe a kontinensközi kereskedelemnek a világtengeri út megnyitása előtti, „szárazföldi" korszakában, a XIV—XV. században. Valósabbnak tűnhetett előtte az a históriai indokolás, amelyet 1814-ben, időszerű javaslataihoz hasonlóan, szintén területileg kiterjesztve fogalmazott meg: „A középkorban ez az ázsiai-európai kereskedelem . .. Magyar-, Osztrák-, Orosz-, Lengyel- és Poroszországokon ment keresztül. . . A magyar, osztrák, orosz, lengyel, porosz, a keleti-tenger melléki és a híres Hanza-városok az ipar és kereskedelmi utak oly láncolatát képezték, melyen át az akkori világkereskedelem — itt-ott kiszélesedve — Ázsiából Európába áramlott, és ezen vidékeknek erőt adott az akkori idők sanyarúságait derekasan elviselni."33 Ezt a történelmi képet — nem fér kétség hozzá — Berzeviczy aktuális javaslataival egy időben, s velük összefüggésben, mondhatni: kölcsönhatásban alakította ki. Hiszen régebbi, részben hasonló tárgyú munkájában: „Magyarország kereskedelméről és iparáról" 1797-ben publikált latin nyelvű értekezésében — amely 1,802-ben német fordításban is megjelent,34 és az egykori alma mater-jával, a nagytekintélyű göttingai „Georgia Augusta"egyetemmel kapcsolatban működő Tudományos Társaság tagságát hozta meg számára3 5 — még nyoma sem volt ilyen felfogásnak. Magyarország külkereskedelmével ugyan már ott is részletesen foglalkozott, az ,,északi magyar kereskedelemnek" már akkor külön fejezetet szentelt, középkori múltját is felvillantotta, 3 6 — anélkül azonban, hogy akár a jelenre, akár a múltra nézve összekapcsolta volna a keleti kereskedelemmel, ahogyan később: 1808, 1809 és 1814. évi tanulmányában tette. Az északi kereskedelem lehetőségei Berzeviczyt, a Szepesség szülöttjét, már ifjan foglalkoztatták. Érdeklődését ösztönözhette az az „Északi történet"kollégium is, amelyet a göttingai egyetemen még 1784 telén a nagyhírű August 32 Berzeviczy fejtegetéseinek ós következtetéseinek politikai akcentusai 1814-re jócskán megváltoztak, de közgazdasági-gazdaságtörténeti elemei lényegileg azonosak maradtak. A szerző már 1808. évi munkájában is kifejezést adott annak a véleményének, hogy ha „egyszer az orosz — osztrák—ázsiai kereskedelmi út be lesz rendezve, ... az esetben fenntartaná magát és kiterjeszkednék akkor is, ha a béke Angol- és Franciaország között helyre lesz állítva, s a Jóremény-fokának körülhajózása akadálytalanul fog is végbemehetni." — I. m. II. 276 — 276. 1. — Ez a feltevése, mint ismeretes, nem igazolódott be; „a francia óriás eleste s a szárazföldi rendszer megszűnte után régi folyásába tért az európai kereskedés: a gyarmati áruknak élénkebb szállítása honunkon át megszűnt." — Horváth M., i. m. 326. 1. 33 Berzeviczy G. élete és művei. II. 307. 1. 34 G. Berzeviczy, De commercio et industria Hungáriáé. Leutschoviae, 1797. — Egykorú német fordítása: Ungarns Industrie und Commerz. Aus J. A. Hildts neuen Zeitung für Kaufleute, Fabrikanten und Manufakturisten abgedruckt. Weimar, 1802. (Fordította Rumy K. Gy.) — Későbbi magyar fordítása: Magyarország kereskedelméről és iparáról: Goal, i. m. II. 183—264. 1. 35 1. m. I. 69. 1. 36 I. m. II. 231-234. 1.; vö. 197-198, 245 — 254. 1.
