Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖRTÉ NÉSZVITÁR ÓL 855 szak sajátos feltételeihez alkalmazta. Rendkívül széles látóköre mutatkozott meg abban, hogy a duna—fekete-tengeri kereskedelmi törekvéseket láncszemévé tette egy átfogóbb, még Vecelli évszázados projektumánál is messzibb tekintő elgondolásnak: beiktatta a kontinenseken átívelő „ázsiai-európai" forgalom távlataiba, egy új világkereskedelmi irány, helyesebben szólva: egy felújítandó, feleleveníteni javasolt világkereskedelmi útvonal koncepciójába. Mert elgondolásának indokoltságát, javaslatainak alapozottságát Berzeviczy sem csupán a, jelenkor argumentumaival: az osztrák és az orosz császárság, valamint a török birodalom korabeli közgazdasági viszonyainak elemzésével, hanem históriai okfejtéssel is bizonyítani igyekezett: rámutatva, hogy az „európai—ázsiai világkereskedelemnek ez a javasolt útja korántsem új dolog. A Jóremény-fokának Vasco de Gama által történt felfedezése előtt ez a világkereskedelem valósággal megvolt. Erről tanúskodik a történelem...." Viszonylag részletes képet nyújtott tehát az ókori és középkori távolsági áruforgalom ázsiai útvonalairól: az indiai és kínai luxusárukat a Káspi- és a Fekete-tenger partjaihoz vezető, északi (főképp szárazföldi karaván-)utakról, valamint a Vörös-tenger és a Földközi-tenger keleti kikötőibe szállító, déli (részben tengeri) összeköttetésekről; majd áttérve annak európai, szárazföldi útszakaszaira, olyan megállapításhoz jutott, hogy ,,a középkorban ez a kereskedelem Erdélyen és Magyarországon is keresztül ment ... Az erdélyiek az árukat a Fekete-tengerről és Oroszországból hozták és azokat tovább küldték Budára, Belgrádba, Velencébe, Bécsbe, Prágába és Krakkóba".1 9 — íme, az „ázsiai—európai világkereskedelemnek", benne Magyarország tekintélyes részesedésének képe a középkori (nevezetesen XIV—XV. századi) múltra vonatkozóan; ime, a levantei cikkek középkori magyarországi tranzit-forgalma tételének egyik első megfogalmazása. Ez a történeti kép azután Berzeviczynél további megállapításoknak, sőt egy átfogó történet-értelmezésnek válik szülőanyjává. A gondolat kifejtése és kiélezése — ,,az ázsiai-indiai termékek és iparcikkek ez úton [ti. hazánkon is keresztülhaladva] özönlöttek Európába" а XIV XV. században a szerzőt az Anjou- és Mátyás-kori Magyarország fejlődési színvonalának idealizáló eltúlzására ragadtatja: „így történhetett, hogy ... az ipar és kereskedelem Magyarországon s Erdélyben azon időtájt magasb fejlődést mutatott, mint Nyugat-Európában". Ez a nosztalgikus jellegű túlzás — amelyhez hasonlóval más korabeli szakíróinknál még találkozni fogunk20 — még élesebben emeli ki a reá következő sötét kontrasztot: „Magyarországnak és Erdélynek sok század óta . . . kedvezőtlen sorsa van, . . . mert mind a kettőnek mindent el kell szenvednie, ami a jólétet, ipart, kereskedelmet és országos boldogulást megbénítja". A kedvezőtlen fordulat kiindulópontja pedig azzal függött össze, hogy az „ázsiai-európai világkereskedelemnek ez az útja . . . majdnem eltűnt; a nagy események és egymásra tóduló hatalmas átalakulások hatása alatt, melyek úgy Ázsiát, mint Európát megrázkódtatták. . . Mint azelőtt a kelet a nyugat felett tűnt ki, úgy most a nyugat jutott fölénybe a kelettel szemben."2 1 Nem vitatjuk itt ennek az interpretációnak egyszerűsítéseit és kirívó túlzásait. Azt azonban hangsúlyoznunk lehet: Berzeviczy ezzel nemcsak a 19 Berzeviczy G. élete és művei. II. 285, 288 — 289. 1. 20 Lásd alantabb a 119. és 148. jegyzetet. îl I. m. II. 289—290. 1.
