Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
74 FÜCJEDI ERIK bak birtokában lehetett. Azt az állítást is megkockáztathatjuk, hogy az ország gazdasági erejéből futotta annyira, hogy másfél évenként egy monostort építsenek fel. A három rend — figyelmen kívül hagyva most az ágostonos kanonokokat — nem egyszerre, hanem egymásután virágzott fel, a leghosszabb ideig a bencés rend élvezte egyeduralmát (1002—1142). Ennélfogva nem csodálhatjuk, hogy nekik volt a legtöbb rendházuk, több mint a másik két rendnek együttvéve. Földrajzi elhelyezkedésük is a XI. század végének állapotát őrizte meg. Északon Kolozs, Garamszentbenedek, Bozók és Széplak (Abaúj megye), keleten Szentjobb, Meszes és Kolozsmonostor volt az utolsó bencés rendház. Erdélyben (Kolozsmonostort kivéve) hiába keresünk bencés apátságot. A ciszterek korai monostorai sem lépték túl ezt a határt, a premontreiek pedig csak Jászon hatoltak be addig ritkán lakott területre. A legfeltűnőbb, hogy a kerci monostor megalapításáig (1202) Erdély teljesen kívül esik a szerzetesség hatókörén. Amennyire nincs szerzetes Erdélyben, olyan sok van a Dunántúlon. A számokkal azonban itt sem felesleges óvatosan bánni. Ha azt látjuk, hogy 70 bencés monostorból 32, 17 cisztercitából 6, a 33 premontreiből 11 dunántúli, akkor azt is látnunk kell, hogy az ismeretlen rendű monostorokból mindössze kettő fekszik a Dunántúlon. Igaz, az összes monasztikus rendházaknak egyharmada így is dunántúli, ami semmiképpen sem felel meg a terület szerinti aránynak. A Dunántúl kulturális és gazdasági szempontból fölényben volt, de ez a fölény úgy látszik csökkenő irányzatot mutatott, mert az ismert bencés apátságoknak még majdnem a fele, a cisztercita és premontrei rendházaknak azonban már csak egyharmada feküdt a Dunántúlon. A monasztikus rendek földrajzi elhelyezkedése még egy tényre figyelmeztet. A monostorok — akár XI., akár XII. századi alapításúak voltak — a lehetőség szerint kerülték a forgalmasabb útvonalakat, és távol helyezkedtek el a városoktól. Akár Győr és Pannonhalma, akár Veszprém és Zirc elhelyezkedésére gondolunk, mindenképpen azt kell megállapítanunk, hogy korai városhálózatunk kialakulásában az apátságok nem játszottak olyan fontos szerepet mint Nyugat-Európában.3 2 Ezt a szerepet nálunk a királyi alapítású társaskáptalanok töltötték be, amint azt Óbuda, Fehérvár és Vasvár példája szépen bizonyítja. A város és monostor kapcsolatának hiánya azonban csak a férfirendházakra érvényes megállapítás. A korai apácazárdák ennek éppen az ellenkezőjével jellemezhetők, a legkorábbi, Veszprém völgyi Veszprém közvetlen közelében épült fel,3 3 s ugyanúgy nagyobb telepeken vagy szomszédságukban alapították meg a pozsonyi34 és nagyszombati35 zárdákat. Ez a vonás teljesen érthető, hiszen egyrészt a zárdák lakói kizárólag nők voltak, veszély esetén aligha védhették meg magukat, másrészt szorosabb kapcsolatukat a központokkal működésük (egyházi ruhák készítése) is indokolttá tette. A monasztikus rendek után az európai fejlődésben a remete rendek következnek, és a fejlődés nem sokkal a koldulórendek megjelenése után Magyarországon is külön magyar remete rendet hozott létre, a Szt. Ágoston regulái szerint élő pálosok rendjét. A rend megalapításának és terjedésének bemutatásával történettudományunk a mai 32 H. Büttner: Studie zum frühmittelalterlichen Stätdtewesen in Frankreich, vornehmlich im Loire- und Rhônegebiet. Studien zu den Anfängen des europäischen Städtewesens. Konstanz 1958. 151—189. 1.; F. Petri: Die Anfänge des mittelalterlichen Städtewesens in den Niederlanden und dem angrenzenden Frankreich. Uo. 229—259. 1.; F. Prinz: Die Ausbreitung fränkischer Reichskultur. Uo. 191—194. 1. 33 Turul, 29/1911. 171. 1. 34 Karácsonyi J. : Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Bpest. 1922—24. II. köt. 509. 1. 35 Uo. II. köt. 460. 1.
