Századok – 1972

Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III

KRÓNIKA 837 R. Várkonyi Ágnes, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetője, a történelemtudományok kandidátusa 1971. június 8-án védte meg „A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban" e. doktori disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Mód Aladár, a történelemtudományok doktora volt; a disszertáció opponensei Mátrai László akadémikus, Szabad György, a történelemtudományok doktora, Pamlényi Ervin, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: R. Várkonyi Ágnes disszertációja mind témáját, mind a feldolgozás mélységét és színvonalát tekintve a magyar történetírás történetének eddig legigényesebb alkotása. A mű feltárja a magyar polgári történetírás történetének egyik legfontosabb korszakát, az 1830— 1850-es évek történetírásának, történetfelfogásának lényeges vonásait, s azoknak fejlődését is. Ezen a réven mutat rá a pozitivista történetfelfogás magyarországi megjelenésére, ós megnyilvánulási formáira. A disszertáció sikeresen bizonyítja, hogy ezekben az évtizedekben a magyar polgári fejlődés keretében a magyar történettudomány képviselői között tért nyertek a pozitivista történetfelfogáshoz hasonló irányzatok, nézetek, s ezek megfelelő alapot nyújtottak az európai pozitivizmus érvényesülésére a magyar történettudományban. A disszertáció mindezt széles perspektívában ábrázolja, és érdemként az is megemlítendő, hogy a szerző részletesen ábrázolja a pozitivizmusról a magyar történetírás történetében korábban kialakított képet. Sikeresen oldja meg azt a nehéz feladatot, hogy a történeti gondolkodás változásait a kor értelmiségének ideológiájában kell nyomonkövetnie. Erőssége, hogy témáját filozófiai igényességgel elemzi, s megfelelő súlyt helyez filozófia és történetfelfogás kapcsolatára. A disszertáció külön érdeme, hogy kitér azokra a társadalomtudományi ágazatokra, amelyek hatással voltak a korabeli magyar történetírás fejlődésére. Rendkívül jelentős, hogy a disszertáció a magyar pozitivista szemléletet beilleszti a korabeli konkrét politikai és ideológiai harc kereteibe. A szerző témája feldolgozása során nem csupán a tárgyalt történetírók publikált munkáinak elemzésére tért ki, hanem vizsgálódásainak fénykörébe vonta a rendelkezésre álló levéltári és kézirattári anyagokat (levelezéseket, naplókat, kéziratban maradt munkákat stb.) is. Nem elégedett meg a magyar történeti irodalom bemutatásával, hanem részletesen elemezte az európai pozitivizmus főbb alakjainak munkásságát, nézeteik jellemzőit is, különösen azokét, akik hatottak Magyarországon. Látásmódja komplex, ami megmutatkozik a filozófia, a nyelvtudomány, a néprajz, sőt a természettudományok, egyszóval minden érintkező tudomány számításba vehető képviselői, vonatkozó problematikája részletekbe hatoló bemutatásában is. A szerző komoly szerkesztési nehézségeket sikeresen leküzdve építette fel munkáját. Stílusa emelkedett, gördülékeny, érzékletes, képekben gazdag. A vita során felmerült a szellemtörténet pozitivizmusról rajzolt képének kérdése, az európai pozitivizmus megítélésének, az értékelés helyenként még további differenciálásának, az előzmények erőteljesebb hangsúlyozásának igénye. A jelöltnek a felmerült kérdésekre adott válaszát a bírálóbizottság teljes mértékben elfogadta. A Bizottság egyhangúan javasolta R. Várkonyi Ágnes részére a történelemtudományok doktora fokozat megítélését. A Tudományos Minősítő Bizottság 1971. szeptember 29-i ülésén R. Várkonyi Ágnes részére a történelemtudományok doktora fokozatot megítélte. * Für Lajos, a Mezőgazdasági Múzeum osztályvezetője 1971. június 25-én védte meg ,,A csákvári uradalom 1870—1914" c. kandidátusi disszertációját.