Századok – 1972

Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III

834 KRÓNIKA A kiküldött bírálóbizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: V. Windisch Éva a magyar tudománytörténet egyik nagy alakjának, a magyar történeti forráskiadás kiemelkedő munkásának történet kutatói tevékenységét dolgozta fel „Kovachich Márton György, a forráskutató" c. hézagpótló monográfiájában. A disszertációt a vonatkozó hatalmas forrásanyag maximális kiaknázásával készítette, s nemcsak Kovachich alapvető forráskiadványait elemzi tüzetesen, hanem átfogó képet fest Kovachich iratgyűjtő és tudományszervező tevékenységéről is. A monográfia további érdeme, hogy lényeges vonatkozásokban megvilágítja Kovachich tudományos munkásságának történeti kereteit és kihatásait is, s ezzel jelentősen előbbre viszi a Kovachich korában érvényesülő társadalmi, politikai és ideológiai tényezők megismerését. A vita során felmerült az a kérdés, nem volna-e célszerű a disszertáció jelenlegi tematikus tárgyalási rendjét az időrendi felépítés felé közelíteni, ami lehetőséget adna az életpálya és az életmű egységesebb tárgyalására. A jelölt válaszában meggyőzően bizonyította a tematikus tárgyalási mód előnyeit. Opponensi igény merült fel továbbá Kovachich tudománytörténeti helyének körülírtabb meghatározására. A jelölt válaszában Kovachich helyét a publico—politico—juridicus irányú tudományosság keretei között jelölte meg. A jelölt válaszát az opponensek és a bírálóbizottság tagjai helyeslően elfogadták. A bírálóbizottság egyhangúan javasolta V. Windisch Éva részére a történelemtudományok kandidátusa fokozat odaítélését. A Történettudományi Szakbizottság 1971. április 2-i ülésén V. Windisch Éva részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot megítélte. * Bakács István, a Magyar Országos Levéltár osztályvezetője 1971. április 5-ón védte meg „A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVII.—XVIII. században" c. kandidátusi disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke SinkovicsIstván, a történelemtudományok kandidátusa volt; a disszertáció opponensei Szántó Imre, a történelemtudományok kandidátusa és Varga János, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: Bakács István hat nagybirtokos család hitelügyleteit mutatja be, többnyire fel nem használt, gazdag, új levéltári forrásanyag alapján, a történeti statisztika módszerével. Nehéz, aprólékos és igen gondos elemzéssel hívja fel a figyelmet arra, hogy a hasonló jellegű kutatásoknak milyen forrásokra kell épülniük. Bizonyítja, hogy a legnagyobb magyar nagybirtokos családok a szóbanforgó századokban sokkal jelentősebb hitelügyleteket bonyolítottak le, mint amilyenekről az eddigi feltárások alapján tudtunk. A precíz kimunkálás során vüágossá válik, hogy e hitelügyletek nagyságrendje tekintetében különösen fontosak a hitelnyújtók társadalmi összetételében végbement változások: a XVII. században még uralkodó helyzetű egyházi kölcsöntőke a XVIII. század elején fokozatosan a nagybirtokos tőke mögé szorul, míg a polgári és honoratior kölcsönző tevékenység csak a század derekától erősödik meg, s a külföldi hitelező nem jelentkezik súllyal a század legvégénél hamarabb a nagybirtok hitelügyleteiben. Fontos eredmény e kérdéskörben, hogy a polgárság képviselői nem elsősorban tőkekölcsönzéssel, hanem áruhitellel vesznek részt ezekben a műveletekben. Lényeges megállapítása továbbá, hogy a külföldi kölcsönző hitelnyújtását rendszerint követi a honfiúsítás. A szerző a precizitás, gondosság mellett igen megfontoltan von le következtetéseket. Munkája