Századok – 1972

Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III

826 KRÓNIKA Bernolák-féle irodalmi nyelv a szlovák nemzetté válás folyamatában játszott. Bernolák nézetei — hogy ti. a szlovák nyelvjárás a szláv nyelvek legépebben fennmaradt nyelvjárása, amely virágkorát a nagymorva birodalom korszakában élte — fél évszázaddal később alapvető hatást gyakoroltak L'udovít Stúr-ra is. Előadása hátralevő részében J. Tibensky azoknak a belső társadalmi eltolódásoknak a hatásával foglalkozott, amelyek a nemzeti tudattal rendelkező szlovák társadalmon belül végbementek, amennyiben a régebbi nemesi reprezentációt a XIX. század elejétől kezdve fokozatosan polgári és népi eredetű értelmiségi reprezentáció váltotta fel. Ez, mint hangsúlyozta, elsősorban a szlovák nemzet-fogalom fokozatos demokratizálódásában jutott kifejezésre. Ez mutatkozott meg többek között abban a vitában, amely az 1805-ben kiadott magyarosító jellegű nyelvi törvény után Cházár András Gömör megyei ülnök ós Juraj FejeS között kibontakozott, amikoris ez utóbbi a magyar nyelvi nacionalizmussal a polgári és emberi jogok magasabb szempontjait szegezte szembe. Befejezésül az 1820-as években fellépett új generáció — Ján Kollár, Pavel J. Safárik, Martin Hamuljak, Samuel Hoic, L'udovít Suhajda és Michal Kunis — munkásságával foglalkozott az előadó. Hangsúlyozta: ez a generáció szintén a nyelvi követelések körében mozgott, de ugyanakkor a szlovákok egyenjogúsításáért folytatott küzdelemben a nemzeti ideológiát új minőségi elemekkel is gazdagította. Az ő munkásságuk képezte az átmenetet az 1840-es évekhez, amikor már megkezdődött a szlovák politikai nemzeti program kifejlődése. A referátumok elhangzását vita követte, amelyben öt hozzászólás hangzott el. A hozzászólások kivétel nélkül az elhangzott referátumok újszerű megközelítését, pozitív jelentőségét húzták alá, miközben egyes részletekben az előadások néhány megállapítását is vitatták. A tudományos ülést a vegyesbizottság szlovák elnöke, Ján Tibensky zárta le. Méltatta az előadások tárgyilagos okfejtését, tudományos igényességót, rámutatott a szlovák és a magyar nép nemzetté válásának egymást kiegészítő, párhuzamos vonásaira. Hangsúlyozta, hogy az előadások kölcsönösen termékenyítőleg hatnak mindkét ország történetének kutatására, s hogy a tudományos ülés bebizonyította: egymás jobb megismerése szükséges feltétele mindkét nemzet jobb önismeretének is. Benczédi László TUDOMÁNYOS MINŐSÍTÉSEK Habuda Miklós, az MSzMP KB. Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa 1970. május 29-én védte meg ,,A magyar szakszervezetek a népi demokratikus forradalomban (1944—1948)" c. kandidátusi disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Balogh Sándor, a történelemtudományok kandidátusa volt; a disszertáció opponensei Ságvári Ágnes, a történelemtudományok kandidátusa, és Rácz János, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság megállapítása szerint Habuda Miklós disszertációja úttörő munka. Témájának, a magyar szakszervezetek a népi demokratikus forradalomban (1944—1948) betöltött önálló szerepének konkrét és beható feltárása, önmagában is fontos, új tudományos eredményt jelent. A disszertáció jelentőségét fokozza, hogy témája, úgyszintén új tudományos eredményei a legközvetlenebb összefüggésben állnak a korszak teljes feltárása szempontjá-