Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KÖZLEMÉNYEK Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon Három évvel ezelőtt az Annales hasábjain Jacques le Goff Franciaország középkori kulturális „antropológiájának" elkészítésével kapcsolatban szellemes és termékeny gondolatot vetett fel.1 A francia városhálózat, ill. a városjellegű települések meghatározása ui. ugyanolyan nehézségekbe ütközik mint a magyaré. A régészet ezen a téren nem tud segítséget nyújtani, mert a francia középkori régészet még nem elég fejlett.2 A demográfiai tényező első tekintetre biztos kiindulópontnak látszik, de a források a XIV. század előtt teljesen hiányzanak, másrészt nincs összefüggés a lakosság száma és egy telep városi jellege között, hiszen közismert, hogy a kisvárosokkal szemben már a középkorban is egy sor jóval népesebb nagy falut találunk. A jogi ismérvek felhasználása sem látszik eredményesnek, mert lehetetlen meghatározni, hogy mik a tisztán városi intézmények. „Ezért olyan elfogadható jelenséget kell keresnünk, amely Franciaország városainak térképét nyújtja mennyiségileg abban az értelemben, hogy az (többékevésbé) egybeesik a városközpontokkal ós minőségileg abban az értelemben, hogy a várossal mint jelenséggel nem mennyiségileg egyezik mint a népesség száma, nem is külsőleg mint a jogrendszer, hanem belsőleg és minőségileg magát a városjelleget mint a funkciók összességét és mint szociológiai jelenséget érinti."3 Ilyen jelenségnek tartja Le Goff a koldulórendek jelenlétét. Kiindulópontul két részből álló munkahipotézist állított fel: (1) a középkori Franciaország város-térképe azonos a koldulórendi kolostorok térképével, mert a városokon kívül nincs koldulórendi kolostor és fordítva, nincs város koldulórendi kolostor nélkül; (2) a városok demográfiai és társadalmi struktúrája és a koldulórendek elhelyezkedése között összefüggés áll fenn, mert ezek a rendek ott települtek le (eleinte mindig a külvárosokban), ahol kezdetben a városba beköltöző falusiak összegyűltek, később a városi plebejusok éltek. A szerző maga is rámutatott arra, hogy a hipotézis két tétele nem lesz teljesen igazolható. Lesznek városjellegű telepek koldulórendi kolostor nélkül (elsősorban a püspöki székhelyek) és fordítva. A második hipotézis esetében sem fognak hiányozni a kivételek, és itt Le Goff azt a francia sajátságot emelte ki, hogy az egyetemek és egyetemi negyedek (quartier latin) különös vonzóerőt gyakoroltak a koldulórendekre. A munkahipotézis alapjául szolgáló megállapítás, hogy a koldulórendek és a városok között kapcsolat áll fenn, nem tekinthető új eredménynek. Nemcsak a történettudomány és a művészettörténet ismeri régóta ezt a kapcsolatot, tudatában voltak ennek maguk a koldulórendek is, már a XIII. században.4 Az újat abban kell látnunk, hogy 1 J. Le Goff : Apostolat mendiant et fait urbain dans la France médiévale: L'implantation des ordres mendiants. Annales, E. S. C. 23/1968. 336—337. 1. 2 M. de Bouard: Où en est l'archéologie médiévale? Revue Historique T. 241., 93/1969.6—22. 1. 3Le Goff: i. h. 336. 1. 4 Le Goff: Ordres mendiants et urbanisation dans la France médiévale. Annales. E. S. C. 25/1970. 928 skk. 11.
