Századok – 1972

Figyelő - Bölönyi József: Pihent szemmel az olvasó érdekében. VI. 777/III

FIGYELŐ 779 Rio de Janeiró-i követ volt Sonrileithner Hippolyt lovag, valparaisói követ Berkemeyer, shanghai követ Heinsen, limai követ Brauns, earacasi követ Schmilinshy, karlsruhei Zulauf. Többségük még csak nemes sem volt ! ,,A külügyek irányítója az uralkodó nevében tevékenykedett, aki elgondolásaiért ós tetteiért csak az Istennek tartozott felelősséggel." Eszerint a külügyminiszter ténykedésére is kiterjedt volna az uralkodó felelőtlensége, ami pontosan visszájára fordítása a tényeknek. A felelősségre nem vonható uralkodó ti. éppen azért nem tevékenykedett (sőt nem is tevékenykedhetett) közvetlenül, illetve egyedül, hogy a nevében eljáró, vagy írásbeli rendelkezéseit ellenjegyző minisztert felelősségre vonhassa az országgyűlés, illetve a közös minisztert a delegációk. ,,A birodalmi kancellár egyúttal porosz miniszterelnök is volt. A kancellárt (és a porosz kormányt) a császár nevezte ki." 1. A birodalmi kancellár nem volt szükségképpen porosz miniszterelnök. Bismarck kancellársága idejében 1872. december 31-től 1873. november 9-ig nem ő volt a porosz miniszterelnök, hanem gr. Roon hadügyminiszter. 2. A porosz kormányt nem ,,a császár" nevezte ki, hanem a porosz király, aki 1871-től egy személyben császár is volt. Éppen úgy, mint ahogy a magyar kormányt sem az osztrák császár nevezte ki, hanem a magyar király, aki egy személyben osztrák császár is volt. „Az abszolutisztikus forrnák továbbélése itt" — Ausztria-Magyarországon — „abban jelentkezett, hogy a közös minisztertanácson az uralkodó elnökölt, részint abban, hogy a közös minisztereket minden parlamenti befolyás nélkül ugyancsak az uralkodó nevezte ki." Ismét közjogi tévedések: 1. A közös minisztertanács elnöke a közös külügyminiszter volt, akadályoztatása esetén pedig — felkérése alapján — nem a másik két közös miniszter egyike, hanem vagy a magyar, vagy az osztrák miniszterelnök (felváltva). Minden egyes külügyminiszteri kinevezés külön kifejezett megbízatást tartalmazott a közös minisztertanácsban váló elnöklésre. Amennyiben rendkívüli esetekben az uralkodó is részt vett az ezzel koronatanáccsá alakult közös minisztertanácson, akkor természetesen ő elnökölt. 2. Nemcsak a közös minisztereket, hanem a magyar és az osztrák minisztereket is az uralkodó nevezte ki „minden parlamenti befolyás nélkül", mert a parlamentnek sem jelölési joga, sem egyéb közvetlen ( !) befolyása nem volt a kinevezésekre. Általánosságban azonban a közös miniszterek kinevezése előtt is éppúgy meghallgatta az uralkodó az ún. alkotmányos tényezőket és figyelembe vehette előterjesztésüket, mint a magyar miniszterek kinevezése előtt. A közös miniszterek kinevezéséről pedig ezenfelül külön-külön kéziratban értesítette egyidejűleg a magyar és az osztrák miniszterelnököt. „A német flotta meg sem próbálta a blokád áttörését, s amikor 1916 májusában végre rászánta magát, súlyos vereséget szenvedett." Az első világháború legnagyobb tengeri ütközetének, a jütlandi vagy skagerraki tengeri csatának nem volt nyertese ós vesztese. Mindkét flotta visszavonult támaszpontjára. Az angol flotta veszteségei azonban meghaladták a nagyobb hajórajhoz mért arányt is: 3 sorhajót, 3 csatacirkálót és 8 torpedórombolót vesztett, szemben a német veszteséggel, amely 1 régi sorhajó, 1 csatacirkáló, 4 könnyű cirkáló és б torpedóromboló volt. A döntetlen ütközet eredményeként tehát az angol flotta gyengült meg nagyobb mér-