Századok – 1972

Figyelő - Bölönyi József: Pihent szemmel az olvasó érdekében. VI. 777/III

FIGYELŐ Bölöny József: Pihent szemmel — az olvasó érdekében VI. Cikksorozatom bevezetésének mindjárt az első oldalán sajnálattal kellett megállapítanom az 1968. évi 5 — 6. számban, hogy „még ma sem ment át a köztudatba, hogy a könyvismertetés és bírálat feladata nemcsak a megjelent munka értékének a kidomborítása, hanem hibáinak megnevezése is és ezzel a további kiadások vagy később megjelenő munkák tökéletesedésének előmozdítása". A legutóbb az 1971. évi 1. számban közölt V. rész befejezésében pedig a cikksorozatom megindulása óta eltelt pár óv távlatából legfeljebb annyit fűzhettem hozzá a korábban részletezett kifogásaimhoz, hogy „a hibákat nemcsak hogy átveszik a későbbi kiadások, hanem tetézik is új hibákkal". Hogy pedig a bírálattól tartózkodó „bírálatok" sajnos még egyáltalában nem tekinthetők kivételnek, annak bizonyítéka egyik folyóiratunk három bírálata. Az első alapjául szolgáló munka szövegének (tehát nemcsak név- és helységmutatójának) tévedéseiről, egyéb hibáiról és hiányosságairól egyáltalában nem vesz tudomást a bírálat, holott kiemeli, hogy a könyv nem szakköröknek, hanem szélesebb olvasótábornak készült, — amiből következik, hogy fokozott mértékben áll fenn a nagyközönség megtévesztésének a veszélye. A másik kötetről szóló bírálat hangsúlyozza az összeállított jegyzékek, név- és tárgymutató által nyújtott nagy segítséget az olvasó tájékozódására, a közölt dokumentumok beható tanulmányozásában zavaró nehézségek elhárítására. Ez a dicséret önmagában helyénvaló, mert a mutatók és jegyzékek hiánya kétségkívül zavarná az olvasót. Csak arra nincs szava a bírálatnak, hogy a bennük garmadával található komolyabbnál komolyabb hibák lényegesen jobban zavarják tájékozódásában. A harmadik bírálat nyomatékosan kiemeli, hogy külön értéket képez a terjedelmes kötet „korrekt tájékoztatást nyújtó" névmutatója, — holott ez a tájékoztatás igen sok esetben téves, hibás ós hiányos. Az alábbi példák ós a következő folytatás bőségesen illusztrálják ezeket a tévedéseket és hiányosságokat, kiegészítve azokat egyes újabb történelmi és rokon tárgyú munkák által nyújtott anyaggal és egy újabb lexikonkötet történelmi, közjogi és egyéb hibáinak és tévedéseinek helyesbítésével. Történelmi és közjogi tévedések „II. József osztrák császár 1787-ben személyesen találkozott az orosz cárral." Az osztrák császár legkorábban csak 17 év múlva találkozhatott bárkivel is, mert csak 1804-ben vette fel az osztrák császári címet II. József német-római császár unokaöccse és második utóda a trónon. Az összesen csak 4 osztrák császár közül egyébként egy sem viselt I.-nél magasabb sorszámot.