Századok – 1972
Folyóiratszemle - Fogel; Robert W.: A történetírás és a retrospektív ökonométria 774/III
774 FOLYÓIRATSZEMLE 774 ban. A tematikai gazdagság demonstrálása után befejezésül olyan új jelenségekre hívja fel a figyelmet a szerző, mint a történettudomány történetének kutatása és elméleti, módszertani kérdések boncolgatása. (Voproszi Isztorii. 1971. 11. szám 81 — 96. I.) M. Robert W. Fogel: A történetírás és a retrospektív ökonometria Fogel professzor cikke egy kizárólag az amerikai történetírás problémáit tisztázó előadása alapján készült, amelyet 1968-ban tartott. Tulajdonképpen áttekinti az ökonometria eddigi eredményeit az amerikai történelem kutatásban, mintegy bizonyítandó a „kliometria" létjogosultságát a matematikai módszerektől idegenkedő történészek előtt. A matematikai módszerek tudatos és rendszeres alkalmazása az amerikai gazdaság történetének kutatására mindössze tíz éves (1968-ban). Ezen időszak alatt az ökonometrikus történetírás újdonságból a gazdaságtörténeti kutatás fő területévé lett. A matematikai módszereket alkalmazó tanulmányok számának növekedése látványos volt. Az új megközelítés fölényét mutatja az is, hogy azokban a lényeges gazdaságkutató egyetemi centrumokban, amelyek a legtöbb doktori disszertációt produkálják gazdaságtörténeti témákból, ma már rutinszerüleg oktatják az ökonometrikus történeti módszereket. Az új módszerrel kapott eredményeket hírüladó publikációk nem süllyedtek el a publikációk tengerében, hanem igen sokszor megjelenésük után érdekes viták tárgyává váltak. A matematikai módszer bevezetése nem szűkítette a vizsgált területet, amitől korábban sokan tartottak. Alkalmazhatósága szélesebb körű, mint ahogy először látszott. A matematikai módszerekkel feldolgozott témák az amerikai történelem kritikus pontjain helyezkednek el. Az első nagyobb feldolgozott kérdés a polgárháború előtti Dél rabszolgagazdasága volt. Másodiknak a szállítás fejlődése által kiváltott fejlődés vizsgálata következett. Kisebb kutatási területek voltak a következők: az urbanizáció meghatározó tényezői; a külkereskedelem hatása a belső piacgazdaság kialakulására; a gyáripar elterjedésének problémái; a különböző technikai újítások elterjedésének menete stb. Ezek nem nevezhetők triviális problémáknak és a kapott eredmények sem triviálisak. Sőt, nemcsak hogy finomították a korábbi eredményeket, hanem azt mondhatjuk, hogy egyes, az új módszerrel készült tanulmányok minőségileg új eredményeket is hoztak. A háború előtti Dél rabszolgatartó gazdaságának ökonometrikus kutatása megdöntötte azt a korábban általánosan elfogadott véleményt, hogy ez a rabszolgagazdaság stagnált, nem volt sem hatékony, sem jövedelmező, azaz a végét járta. Ki lehetett mutatni, hogy a rabszolgatartás egész jól jövedelmezett, sőt a legjobb befektetésnek számított. 1840 és 1860 között az egy főre számított profitnövekedés Délen magasabb volt mint az országos átlag. Saját forrásainak kihasználása tekintetében a déli rabszolgatartó gazdaság mintegy 40%-kal volt hatékonyabb mint az északi mezőgazdaság. A déliek tehát korántsem egy haladó intézmény elvakult védelmezői voltak. Hasonlóan újszerű eredményeket kaptak a pamutipar növekedését előidéző tényezők vizsgálatakor. Míg a korábbi tankönyvek egyoldalúan a technikai újítások szerepét hangsúlyozták, addig R. B. Zevin újabban kimutatta, hogy a növekedés fő előidézője a szükségletek növekedése volt, és a megoldás fő tényezőjét a gyapot termőterületének megnövelésében kell látnunk. IJgy tűnik, hogy az újszerű eredmények elsősorban aziíjszerű kérdésfeltevések eredményei, azok pedig az új módszer bevezetésének szellemi következményei. Az új eljárásokat módszertanilag a mérhetőség hangsúlyozása fémjelzi, illetve a mérhetőség ós az elmélet közötti szoros kapcsolat felismerése. A történettudományba
