Századok – 1972
Folyóiratszemle - Sternhell; Z.: Barrés és a baloldal: a Boulanger-mozgalom és a La Cocarde (1885–1895) 765/III
F0LYÓIBAT8ZE.MLE 765 jatyina, 18%-a Ii — 9 gyeszjatyina vetésterülettel rendelkezett. Ezeknek a gazdaságoknak a férfimunkaerejét 83 — 82%-ban nem földműves munka kötötte le. A 9 százaléknyi gazdagparaszti réteg férfiai is munkaidejük kétharmadát nem saját gazdaságukban töltötték. A vidék jellegének megfelelően tehát a parasztgazdaságok férfimunkaerejének döntő hányadát nem a saját földműves gazdaság foglalkoztatta. A liberális-narodnyik A. V. Pesehonov adatai alapján nyújt elemzést a cikk a Kaluga környéki parasztok jövedelmi struktúrájáról. Ebből a szempontból a földműves és nem földműves tevékenységből eredő jövedelem aránya kb. azonos, a saját gazdaságból származó haszon valamivel több. E tekintetben is figyelemmel kell lenni arra, hogy szegény-, közép-, vagy gazdagparasztról van-e szó. Előbbieknél a nem földművelésből származó jövedelem aránya 56, utóbbiaknál 47%. A cikk befejező része utal az Oroszország egyéb körzeteire vonatkozó kutatások eredményeire, s arra a következtetésre jut, hogy a századvég orosz parasztgazdaságai átmeneti jellegűek, a naturális és a kapitalisztikus elemeket egyesítik magukban. (Voproszi Isztorii 1971. 11. szám. 32-48. I.) M. Z. Sternhell: Barrés és a baloldal: a Boulanger-mozgalom és a La Cocarde (1885—1895) 1882 márciusában jelent meg először Boulanger tábornok lapja, a La Cocarde. Sternhell tanulmányában a Boulanger-mozgalom eszmei arculatát elemzi, utal a mozgalom szociális-népi jellegére, arra, hogy az az 1882-es gazdasági válság nyomán lépett fel, a polgári, tőkés rendet bírálta, s sokan a munkásmozgalom sorain belül is, még olyanok is, mint Lafargue, valami pozitívat is vártak e mozgalomtól. Barrés ebben az időben csatlakozott Boulanger-hez, illetőleg a mozgalom szélső balszárnyához, Rochefort-hoz, a II. császárság neves kritikusához, az 1870 szeptemberi forradalom hőséhez. Barrés ekkoriban ugyancsak hevesen támadta a polgári, tőkés rendszert — amikor a boulangeristák parlamenti jelöltjeként lépett fel Nancyban. A tábornok szociális ós politikai demagógiájától eltérően Barrèsnél azonban új mozzanatok is megfigyelhetőek. Sternhell utal arra, hogy míg Boulanger a XIX . sz. szülötte volt, Barrèsnél már az irracionális elemek tűnnek fel, s szociális demagógiájában markánsan kirajzolódik az antiszemita él. A köztársaság rendszerét korrupcióval vádolja, népi motívumokon játszik, a nagy jakobinus tradíciókra hivatkozik, az elesetteket és kizsákmányoltakat védelmezi, sőt ezekben az 1880-as években még a Kommünről is elismerően emlékezik meg. A tanulmány szerzője ezután programjának homályos pontjaira hívja fel a figyelmet, s arra, hogy Barrés szociális elképzelése miben tért el Guesde-étől és a blanquistákótól, többek között Vaillant-étól. Sternhell megállapítja, hogy míg a Boulanger-mozgalomban kezdetben nagyobb adag baloldali töltés volt, ezt fokozatosan elveszítette és a mozgalom a jobboldal felé orientálódott. Barrés egyelőre még nem követi ezt a tendenciát, s jellegzetes módon a tábornok bukásának évében ő Nancyban sikert ér el, a baloldali boulanger-isták között jut a parlamentbe, Nancyban különféle baloldali csoportosulásokat fog össze. Boulanger csődjét pedig végül a polgári radikálisok nyakába varrja, s Clemenceau-t vádolja, amiért magára hagyta a tábornokot, aki így a jobboldal segítségére szorult. A mozgalom teljes csődje után Barrés radikalizmusa nem tompul, továbbra is a jobboldal, a tőkés rend ellen kíván harcolni, képviselőként a munkások megsegítésére terjeszt be tervezeteket. Szociális képe azonban gyökeresen eltér a marxista munkáspártétól, s abban az erős államhatalom követelése nagy helyet foglal — amit Sternhell lassalleá-14 Századok 1972/3
