Századok – 1972

Folyóiratszemle - Coleman; D.C.: Egy újítás és elterjedése: a „new draperie” 758/III

FOLYÓIRATSZEMLE 759 sokként jöttek számításba. így a dél-európai módszereken kívül a paraszti technika kommercializálódása ós a piacgazdálkodásba való bevonása is forrás lehet, amelyet egy új piaci igény keltett életre. Először Flandria állt át az új piaci igények kielégítésére. A németalföldi városok kártolt textíliái nem állták a versenyt az angolokkal. A korabeli technikai feltételek mellett az önköltséget nem lehetett lényegesen csökkenteni. Ezért a verseny inkább a választék bővítését igényelte. De mivel a középkorban semmi remény nem volt új piacok megnyitására, a hagyományos piacokon kellett felkutatni a lehetőségeket. A XV. században még a régi áruválasztékon belül létrejött bizonyos eltolódás a könnyebb szövetek javára. Az olcsó angol kersey, amely tipikus példája a paraszti technika kommercializálódásának, utat tört az exportban. Dél-Flandriában hamarosan megkezdődött a kersey utánzása. Bár még ebben a században problémák keletkeztek az angol gyapjúellátásban, és a spanyol gyapjúból készült szövetek is könnyebbek voltak a hagyományosnál, mindez mégsem változtatott az angol áruk nyomasztó versenyén. Hondschoote példája mutat rá a rosszabb helyi nyersanyag lehetőségekhez alkalmazott paraszti textilipar technikai módosulásaira. Az itteni sayetterie hasonlított a teljesen fésűs szövetekre. Termelése független volt a külföldi piacoktól, és a XVI. század elejéig alacsony színvonalon stagnált. Ebben az időszakban az itáliai textilipar, Velence kivételével, válságba került. A fellendülő Antwerpen és a nagy antwerpeni olasz kereskedő kolónia ekkor kezdett hozzá az északi textíliák tömeges exportjához. A nyugati mediterrán piacokon a könnyű szövetek kerültek előnybe, ós az export egyre inkább eltolódott a kevert könnyű flandriai textíliák felé. A hondschootei módszerek igen gyorsan, még az 1550-es válság előtt elterjedtek, és olcsó árukkal a hazai piacokon is gyári termékekkel váltották fel a paraszti ipar termékeit. Az olcsó és színválasztékában újszerű könnyű szövetek új szükségleteket hívtak életre és kezdtek tömegesen elterjedni. A XVII. században már győzött az új termék és megkezdődött tömeges exportja Kelet-Európa felé is. Kezdték felsőruházatként is alkalmazni. A könnyebb színes anyagok iránt egyre inkább növekedő igényre utal az is, hogy a XVII. század végén, az indiai pamut elterjedésével, újra az abból készült még könnyebb, még színesebb textíliák kerültek a piacokon az előtérbe. Ugyanekkor Angliában semmilyen belső tendencia nem mutatott ebbe az irányba. A kersey üzlet jól ment, a worsted készítés azonban stagnált. Norwichban a worsted stagnálása miatt flandriai mesterembereket kerestek a gyártás megújítására, amelynek eredménye a norwichi fél-worsted volt. A „new draperie" angliai elterjedésében nagy szerepet játszottak a németalföldi emigránsok. Attelepülésük elsődleges oka a politikai fejlődés bizonytalansága és a háborús idők viszontagságai voltak. így hatásukra a keletangliai textilgyártást ráállították a „new draperie" készítésére. A nyugat- és középangliai ipar inkább a spanyol nyersanyagra orientálódott, a régi technika módosításával, ós elsősorban a spanyol, portugál és dél-francia piacra szállított. Az elmondottakból levonható néhány következtetés. 1. Bár a kortársak számára a „new draperie" új terméket jelentett a piacon, lényegében kevert woolen-worsted anyagokról van szó, amelyek könnyebbek voltak és lényegesen nagyobb színválasztékban gyártották őket. Technikailag új felfedezésről nincs szó, újdonsága a régi technika sok mutációjából állt össze. Bizonyos értelemben az angol gyártási eljárástól eltérő mozzanatok kombinációjáról van szó, amely pl. a fonás technikájában ós nagy munkaigényességében technikailag visszalépés is volt. 2. Nem a helyi északi piacok belső ösztönzése váltotta ki az átállást, hanem a profit biztosítása az exportban. 3. A fordulat kiindulópontjai ezáltal nehezen lokalizálhatok, tehát a hasonló problémák vizsgálatára a nemzeti piacok dimenziója már nem felel meg.