Századok – 1972
Történeti irodalom - A kapitalizmus kialakulásának történetéből– Teoreticseszkie i isztoriograficseszkie problemü genezisza kapitalizma – Problemü genezisza kapitalizma (Ism. Niederhauser Emil) 712/III
716 TÖRTÉNETI IRODALOM terményjáradék vált fontossá, mert a földesurak a terményt egyéb európai piacokon értékesíthették. A. M. Csiperisz a Fekete-tengeri olasz gyarmatok szerepét emelte ki, a portugál gyarmatosítás ezeket utánozta. A. D. Rolova szerint a XVI. századtól kezdve nem beszélhetünk Itáliában gazdasági hanyatlásról, a kereskedelem helyett az ipari termelésre helyeződött át a hangsúly, az iparcikkeket pedig most a nyugati országokba szállították. V. Je. Majer a mezőgazdasági kapitalizmus keletkezéséhez nyújtott adalékokat a nyugati német tartományokban, különösen az állattartás ós a festőcsülleng-termesztós fontosságára utalt. Kelet-Európa problémáihoz is többen szóltak hozzá. L. A. Loone szerint Csisztozvonov a mezőgazdaság tőkés fejlődésének csak paraszti és tőkés útját különböztette meg, de ezzel kimaradt az egész kelet-európai fejlődés, a földesúri út. Kelet-Európában mint lehetőség, mind a három út megtalálható. A majorsági gazdálkodás nem a feudalizmus felvirágzása, hanem kései szakasza, a fejlődós reakciós változata, mert nem biztosította a termelőerők optimális fejlődését, a parasztok súlyos személyes szolgaságára vezetett, az árutermelés összpontosítása a nagybirtokon nem mozdította elő a feudalizmus bomlását, nem tette könnyűvé a kapitalizmusra való átmenetet. Az amerikai utat nem tartotta sajátos jelenségnek, szélesebben értelmezve voltaképpen azonos a francia típusú fejlődéssel. F. D. Konobejev a török feudalizmus sajátosságaira utalt, és kiemelte az állam negatív szerepét a gazdasági fejlődésben. Sz. A. Nyiküyin arra utalt a szerb és bolgár példa alapján, hogy itt nem lehet porosz utas fejlődésről beszélni. Mennyiségi adatok a balkáni fejlődésre alig akadnak. Maga a megszálló orosz hatóságok által 1879-ben Bulgáriában végrehajtott nagy felmérés városi adatait dolgozza fel, ezekből nyilvánvaló, hogy a városokban is a mezőgazdasági termelés volt az uralkodó, csakhogy ezt az elmaradottságot az eddigi marxista történetírás igyekezett szépíteni. N. I. Pavlenko orosz vonatkozásban említette ezt a szépítósi törekvést, különösen a nemzetiségi területeken, ahol az orosz telepesek működésót tekintik az illető nemzetiségi terület gazdasági fejlettsége mutatójának. A paraszti szökés és a földhözkötés kérdésében arra utalt, hogy ebben a földesurak különböző rétegei különbözőképpen voltak érdekeltek, hiszen a kisebb földesurak birtokairól sokszor a nagyobb uradalmakra irányult a szökés, így a nagybirtokosok érdekeltek voltak a szabadköltözködés fenntartásában. Az oroszországi nagy parasztfelkelések nem gátolták meg a röghözkötés rendszerének a kiépítését. N. N. Bulhovityinov az amerikai fejlődés sajátosságairól beszélt, a rabszolgaság ós a szabad földek szerepéről, ez utóbbi mozzanat a kapitalizmus szélességében való elterjedését segítette elő. Utalt arra is, hogy azokból az országokból, amelyekben fennállt a jobbágyrendszer, nem irányult nagyobb kivándorlás a gyarmatokra. V. F. Sztratanovics ai'ra utalt, hogy Amerikában is kezdetben feudális nagybirtokok jöttek létre, de a squatterek jelentkezése és a déli rabszolgatartó ültetvények miatt nem sikerült a feudális rendszer átültetése. Hangsúlyozta a „fehér rabszolgák" jelentős szerepét. A déli rendszert a „rabszolgaság második kiadásának" tekintette a kapitalizmus kialakulásának viszonyai között. A. N. Hohlov a terményjáradék különböző formáit mutatta be Kínában, majd a pónzjáradék kialakulását és a bérmunka megjelenését a XVIII—XIX. században. V. 1. Pavlov a harmadik világ kérdéseire tért ki, utalt arra, hogy ma a tőkés viszonyok kialakítása jóval nagyobb befektetéseket igényel, mint a vitában tárgyalt korszak idején. Itt a kapitalizmus csak az egyik termelési mód (uklad) a többi mellett, ezért a kapitalizmus genezise tulajdonképpen máig tart. Az Indiából kivitt áruk Európában nem a kapitalizmus fejlődését segítették elő, mert a feudális urak kezébe jutottak. Többen szóltak hozzá az abszolutizmus kérdéséhez. A. Sz. Szamojlo azt a kérdést vetette fel, mik a kritériumok, mikor tekinthető az abszolutizmus haladónak. Sz. M.