Századok – 1972
Történeti irodalom - 1918/I9 és a neveléstörténeti kutatás – Gellért László: Diákok a forradalomban 1918–1919 – „A szent a várt szélvész” (Ism. Bellér Béla) 700/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 703 kusan hangszerelt kijelentését, miszerint a Fejér megyei tankönyv az első tankönyv, amelyben Ady versei helyet kapnak (54. 1.). Ti. helyet kapnak a fönt említett fővárosi tankönyvben is, méghozzá a Fejér megyeinél nagyobb helyet, s azzal ellentétben, névaláírással. Ha már itt, ennél a szerző által túlértékelt kérdésnél tartunk, hadd jegyezzük meg, hogy a tanárság, tanulóifjúság, kulturális és politikai élet 1918/19-es Ady-kultuszát ismerve teljesen valószínűtlennek tartjuk a szerző azon feltevését, mintha az 1909-es Népszava-vita utóhatásának, az Ady ós a most földművelésügyi államtitkárrá, ill. népbiztossá avanzsált Csizmadia Sándor régi keletű ellentétének, az Adyt korábban ért vádaskodásoknak és a vele kapcsolatos intrikáknak a legcsekélyebb szerepük is lett volna Ady nevének elhagyásában a versek alól (53 — 55. 1.). (Az olvasókönyv egyébként elhagyja más költők nevét is; a nóvkitótelben és -elhagyásban bajosan lehetne valaminő rendszert megállapítani; az egész kérdés nem is túlságosan fontos a költemények bevonulása mellett.) Balázs Györgyné ,,A történelem etikai tanulságai a történelemoktatási reformdokumentumok tükrében" c., újszerű tematikájú tanulmányában a dualizmus korában jelentkező haladó racionalista, hegeli, történelmi materialista törtónelembölcseleti irányzatok szerves folytatását és betetőzését látja a Tanácsköztársaság történetszemléletében. Kiemeli a forradalom és a forradalmi történetfelfogás mélyen humánus, etikai tartalmát, az etika személyiség- ós közösségformálásban megnyilatkozó aktív jellegét, megvilágítja a nemzet és nemzetköziség, néptömegek ós személyiség, az objektív és szubjektív szféra dialektikáját, elutasítja a Tanácsköztársaság történetszemléletének vulgármaterializmussal való megbélyegzését. Helyes lett volna a Tanácsköztársaság filozófiáját és ennek részét képező történelembölcseletét pl. a Loria-féle történelmi ökonomizmus és a történelmi materializmus — Bolgár Elek és a VAOSz-reformdokumentum által egyaránt lehetségesnek tartott — megszűnése, etikáját pedig a Fogarasi —Lukács-féle etikai idealizmus vonatkozásában differenciáltabban, szélesebb összefüggésekbe ágyazva és kritikusabban megvizsgálni. Járó Miklósné „133 nap a magyar gyermekvédelem történetéből" c. tanulmányában a nevelésközpontú állami, társadalmi gyermekvédelem kialakulását s Nép- és Tanácsköztársaság alatti diadalútját követi nyomon, elsősorban a törvények, főképp az iskolai gyermekvédelmi rendszer kiépítéséről s az erkölcsi romlás veszélyének kitett gyermekek nevelésével foglalkozó intézmények felállításáról szóló törvények, és csak kevéssé a gyakorlati megvalósulás oldaláról. Sípos Istvánná „A Tanácsköztársaság jelentősége a magyarországi pszichológia fejlődésében" c. tanulmánya a kísérleti pszichológia hazai megjelenését, a Nagy László-féle Gyermektanulmányi Társaság munkájában való érvényesülését és Tanácsköztársaság alatti intézményes kibontakozását mutatja be. Vájó Péter „A középiskolai diákmozgalom néhány kérdése 1918 — 1919-ben" c. tanulmánya, főbb eredményeit tekintve lényegében megegyezik Gellért László föntebb ismertetett könyvével. A kötet végén 40 oldalon keresztül a Nép- és a Tanácsköztársaság röpiratait, plakátjait, programjait láthatjuk facsimile kiadásban. Rendeltetése nem világos: vajon a dokumentrun-közlésen vagy a formahű reprodukción van-e a hangsúly ? Az előbbi ellen szól, hogy a dokumentumok jelentős része ismert; az utóbbi ellen, hogy különösebb formai kvalitásai ezeknek a dokumentumoknak nincsenek. Akárhogy is áll a dolog, a dokumentumokat nem jelzetszámokkal, hanem címekkel kellett volna ellátni; a jelzetszámoknak — a dokumentumok eddigi megjelenéseinek feltüntetésével — jegyzetben volna a helyük. Röviden szólnunk kell még a szerkesztés munkájáról, noha a szerkesztő tevékenységi körét erősen korlátozta az a tény, hogy tulajdonképpen nem igazi tanulmánykötetet szerkesztett, hanem az MTA Pedagógiai Bizottsága 1969. március 26-i tudományos emlékülésén elhangzott előadások gyűjteményét rendezte sajtó alá. A kötet egyensúlyzavaraiért, a témaválasztás esetlegességeiért nyilván nem lehet a szerkesztőt okolni; a feldolgozásban szembeötlő ismétlődésekért (pl. az ifjúmunkás propaganda kétszeri 10*
