Századok – 1972

Történeti irodalom - Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján (Ism. Simonffy Emil) 689/III

689 TÖRTÉNETI IRODALOM ezen nemcsak katonai züllést kell érteni, hanem a sokféle népet, nemzetiséget egybefogó és a dinasztia tekintélyére építő ,Gesamtstaat' eszméihez görcsösen ragaszkodó osztrák vezető körök egész tehetetlenségét, csődjét". Hogy a kiegyezés révén a Habsburg-hatalomnak sikerült — történelmileg csak átmeneti időre — a végső csődöt elhárítania, arra képessé belpolitikailag elsősorban a magyar politikai vezető réteg többségének kiegyezési készsége tette, külpolitikailag pedig mindenekelőtt az adott — Kovács Endre által olyan sokoldalúan bemutatott — hatalmi viszonyok közt a potenciális szövetséges, sőt majdani vazallus életben tartására törekvő Bismarck kegyelme. Kovács Endre müvében, ha azt témája lehetőségeihez mérjük, van keveselleni valónk. Ha azonban az adott témakörben eddig nyújtott hazai teljesítményhez viszonyítunk, akkor munkáját igen nagy előrelépésnek kell tekintenünk. Eredményei értékes hozzájárulást jelentenek, sőt több diplomáciatörténeti vonatkozásban egyenesen alapot vetnek a kiegyezéshez vezető összfolyamat eddigieknél teljesebb megvilágításához. SZABAD GYÖRGY FÜR LAJOS: A CSÁKVÁRI URADALOM A TŐKÉS GAZDÁLKODÁS ÚTJÁN 1870—1914 (Budapest, Mezőgazdasági Múzeum, 1969. 366 1. + 24 old. kép 3 térképmell. Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4.) A gazdaságtörténet nem nélkülözheti a gazdálkodási-termelési ögvségek — üzemek, vállalatok, gazdaságok — történetének feltárását. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi évtizedekben megélénkült ez irányban is az érdeklődés. Ipari üzemtörtónetírásunk már publikációkban is jelentős eredményeket mutathat fel, viszont úgy tűnik, az agrártörtónetírás egy kissé lemaradt ezen a téren, legalábbis a tőkés gazdálkodás időszakát tekintve. A két világháború között megkezdődött és a felszabadulás után nagyobb lendülettel továbbfolyt a magyar nagybirtok termelés- és társadalomtörténeti problémáinak feltárása, de ez a kutatás a feudális korra és a polgári korba történő átmenet időszakára korlátozódott. Pedig a magyar mezőgazdaság kapitalista kori történetének kutatása mind halaszthatatlanabbá tette a tőkés kor mezőgazdasági üzemeinek egyedi vizsgálatát, fejlődésük, életük, termelési, technikai és technológiai problémáik feltárását. Az 1960-as években megindult intenzivebb mezőgazdasági üzemtörténeti kutatások során — amelyekben a Mezőgazdasági Múzeum Agrártörténeti Osztályának igen jelentős szerepe volt és van — folyóiratokban és helyi kiadványokban megjelent néhány részlettanulmány után Für Lajos úttörő és alapvető munkája jelenti az első kimerítő monográfiát. A szerző neve a magyarországi jobbágyfelszabadítás végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről írt tanulmányai révén már ismert a történész nyilvánosság előtt. Most választása — elsősorban forrásadottságok miatt — az Esterházyak egyik grófi ágának 63 ezer holdas csákvári uradalmára esett. Aprólékos gonddal és körültekintéssel tárta fel az uradalomra vonatkozó forrásokat, nemcsak az uradalmi igazgatás nagy mennyiségű — de ugyanakkor sok vonatkozásban hiányosan fennmaradt — iratanyagát, hanem a szétszórtan található, egyedi adatokat is. Felkereste az uradalom még élő alkalmazottait és volt cselédeit, felhasználta a társtudományok eredményeit. Jó példát adott a komplex módszer alkalmazására, szerencsésen tudta hasznosítani a néprajzi-szociológiai és a statisztikai módszert, egyesíteni az agrártörténet és az agrártudomány szempontjait. Elemzéseit mindig a mezőgazdasági tudományok korabeli színvonalának figyelembevételével, széleskörű összehasonlító anyag alapján végezte el, kellő mértéktartással.