Századok – 1972
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Történelmi személyiség; válság és fejlődés a XVII. századi Magyarországon 609/III
TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG, VÁLSÁG ÉS FEJLŐDÉS .635 országgyűlésen lezajlott s kellően még ma sem eléggé ismert harcokban. A példakép nem a lengyel konföderáció — amint azt később Rákóczi Emlékirataiban, nem tudjuk mi okból, írja —, hanem a németalföldi konföderáció volt. A konföderáció társadalmi tartalmát illetően pedig két tábor csapott össze: az egyik a rendi keretekre szűkítette volna le, a másik a katonaság érdekeivel bővítette volna, s a centralizáció irányába fejlesztette volna tovább. Végül kompromiszszumos megoldás született: a katonaság ügyét elejtették, viszont a konföderáció tagjai elismerték Rákóczi hatalmát a kormányzás minden lényeges területén. A szécsényi országgyűlés ily módon létrejött konföderációja azonban szinte születésének pillanatától kezdve gyakorlatilag elégtelen volt az egység megteremtésére. A rendi támadások 1706 végére koncentrált erejűvé váltak: az erdélyiek az állami só-és vasárulási monopólium ellen tiltakoznak, a felsőmagyarországiak példátlan méltatlanságnak tekintették a bormonopóliumot, és általában követelték a szabad kereskedelem visszaállítását.82 Mindez együtt járt azzal, hogy a megyék sorra megtagadták a központi államigazgatási szervek , rendeleteinek teljesítését, sőt - sok példa van rá — egyenesen ellene dolgoztak. Engedni e követeléseknek annyi, mint a rendi magyar államot galvanizálni új életre. Más kivezető út pedig e feszült helyzetből csakis az abszolutizmus valaminő új formája felé lehetett. Rákóczi letöri a rendi ellenállást, a megyei mozgalom főúri vezetőjének látszó gróf Forgách Simon tábornokot börtönbe vetteti, feloldja a monopóliumokat, de az 1707-es ónodi országgyűléssel kimondatja az általános adózás elvét; a harcoló katonaság családjainak kivételével az ország minden rendű-rangú tagja köteles jövedelme után adót fizetni.8 3 Bethlen Gábor alatt a Rákóczi államánál erősebb és stabilabb erdélyi fejedelemségben a nemesi adózás elve még keresztülvihetetlen volt. Zrínyi még akkor sem tudta elvben elfogadtatni a nemességgel, mikor házuk küszöbét , égette a török. Most viszont országgyűlés mondja ki. Rákóczi ugyanis élt az egyetlen járható úttal, amely révén a közép-kelet-európai viszonyok között az állam hadereje a rendi erőktől függetlenül létrehozható volt. Az állandó hadsereg megteremtését Kelet-Európában a nyugatitól eltérő körülmények szabták meg. Mivel a rendiség és a Habsburg-abszolutizmus küzdelme hosszan elhúzódott, sem az állam, sem a rendek nem bíztak az állandó hadseregben, s mindenekelőtt az anyagi fedezet is hiányzott. így alakult a katonáskodásnak az a módja, hogy jobbágyok, egész falvak, sőt vidékek férfinépe a különböző úrbéri szolgálatok elengedése és kiváltságok fejében teljesített fegyveres szolgálatot. Szabad földhasználat, vámmentes kereskedelem, bor-, só-, húsárulási jog s mindenekelőtt a földesúri szolgálatoktól való mentesség rendkívül nagy vonzerőt gyakorolt mindenütt a jobbágyságra. Határvédelemre, várak ellátására, sőt az évekig zsold nélkül szolgáló katonarétegek kielégítésére az adott elmaradott viszonyok között ez volt az egyetlen mód. Éltek vele az erdélyi fejedelmek, a magyar királyok, a földesurak, sőt Kollonics tervei között is szerepel. így a határterületeken és a várak körül széles láncolata alakult ki a különböző magyar, szerb, vlach, rác határőrök, székelyek, hajdúk, „boerek", armások csoportjainak, vagyis a szabadság fejében 82 Máramaros vármegye (1704), Borsod vármegye (1706), Abaúj vármegye (1706) panasza Rákóczinak. OL Rszhlt. II. A/E, C. 83 Az ónodi országgyűlés articulusai 1707. Forgách személye körül még sok a tisztázásra váró kérdés. Mint ,,A török áfium ellen való orvosság" kiadóját hajlamosak lehetnénk őt Zrínyi tanítványnak tekinteni, Discursusai viszont egyértelműen a magát a régi rendi normákhoz tartó főúrnak mutatják.
