Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
NEMESFÉMTEKMELÉSÜNK 1000-1526 KÖZÖTT 571 A kölni zarándok 300 000 dukátja kereken kétharmad része volt Magyarország korabeli aranytermésének (1250 kg).5 4 Pedig ez egy része volt csupán a távolsági kereskedelemben forgó pénztőkének. Hol van még annak a nagyobbik része? Az, ami a már révbejutott szállítmányok piacravetésében várta visszaváltozását a pénzformára? Hol van a profit, meg a kalmár kezén abból felhalmozódó pénzvagyon, a többlettermék elsajátításából születő gazdagságnak a városi változata? Nem is szólva a kalmártőke ikerpárjáról, az uzsoraügyletekben lekötött nemesfémről. De van még egy áttételes összetevő is. Az az arany meg ezüst, amely a pénzgazdaság általánossá válásával a feudális viszonylatok szférájában szívódott fel. A falu meg a város helyi körzetekben lebonyolódó közvetlen árucseréjében; az úr — paraszti kötöttségek pénzjáradékaiban, az államháztartásban, a feudális, a hatalmi kényszerrel elsajátító úri gazdagság kincshalmozásában. Semmi reményünk, hogy az egyszerű árutermelés bázisán kibontakozó pénzgazdagságnak ezt a sokrétű nemesfémszükségletét akárcsak megközelítő statisztikai számszerűséggel is valaha felmérhessük. Még csak egy átfogóbb reprezentációnak sincsenek lehetőségei. Valamit azonban e példák is érzékeltetnek. Firenzében a XV. század derekán 57, Genovában 90 volt a 10 000 ar. f-nál nagyobb vagyonok száma. Ha csak az alsó határ minimumával számítjuk, ez együttesen akkor is 2, illetőleg 3,1 tonna aranynak felelne meg. Holott voltak vagyonok, amelyek a tízezres alsó határt tetemesen felülmúlták. Palla Strozzi 1427-ben 163 000 ar. f értékű ( = 570 kg arany) vagyon után adózik. Giovanni Medici hagyatéka (1429) 179 000 ar. f-ra rúgott, amiből 140 000 ar. f (=490 kg arany) volt a vállalati tőke értéke. Fiai vagyona pedig, Cosimóé (1440) és 'Lorenzoé (1469) egybevéve már közeljárt a félmillióhoz (463 000 ar. f = 1620 .kg arany).55 A ravensburgi ún. nagy kereskedőtársulat vállalati vagyona a XV. század utolján 132 000 ar.f ( = 460 kg arany).5 6 A század derekán elhalt konstanzi Muntprat 72 000 dénárfontra ( = 333 kg arany) rúgó hagyatékával a korabeli Dél-Németország leggazdagabb polgárának tekinthető.5 7 Párizsban az élvagyonokat — 458 000, 375 000 és 200 000 livers-rel — négy lombard, az indiai (beleértve a keletindiai szigetvilágot is) primitív, önellátásra beállított termelési mód mellett a Nyugat kereste különleges levantei termékeknek csak a feleslege volt hozzáférhető a kalmár számára, még pedig a termóktöbbletnek az a része, amit a despotikus fejedelmi hatalom ós annak hol egyszerűen katonai, hol feudális exponensei hatalmi kényszerrel tulajdonítottak el a termelőktől. Az eltulajdonítok számára az így eltulajdonított javak (használati értékek) a gazdagságot jelentették, amelynek szinte magától jövő természetszerűséggel az aranyban ezüstben meg a csillogó kincsben látták a megtestesülését, és azt éppen ezért olthatatlanul szomjúhozták. (A tőke, I. — a fentidézett helyen). 54 Paul íny i, 15 : 71. 1., ahol is azonban a körmöcbányai kamara XV. század végi évi átlaga 1250 m-ról 1075 m-ra, a három kamara együttes átlaga pedig 5150 m-ról 4975 m-ra helyesbítendő, ami mai súlyban nem 1287, hanem csak 1244 kg-t ad. Ehhez hozzávéve a budai kamara 266 kg-nyi átlagát (ld. i. h. 79. 1.) az ország együttes aranytermésének éves átlagául kerekítve 1500 kg-t kapunk, ami színaranyban értendő; finom iranyban 1257, illetőleg 1515,76 kg lenne. E helyesbítések részletes magyarázatát kiadásra benyújtott „Termelés és vállalkozás a selmeci bányagazdaságban a XVI. század lerekán" c. monográfiám 1. sz. függelékének a 26. jegyzetében adom. 55 Kulischer, 41: 265, 276. 1. — Richárd, Ehrenberg: Das Zeitalter der Fugger, [. Jena, 1922,3 46-47. 1. 56 Aloys Schulte : Geschichte der großen Ravensburger Gesellschaft I. 1923, 59. 1. 57 Aloys Schulte: Wer war um 1430 der reichste Bürger in Schwaben und in der Schweiz? — Deutsche Geschichtsblätter. Hrsg. von Armin Tille I, 190.
