Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 527/II
530 KRÓNIKA XVIIJ. század végéig hiányzott: a fala közös határhasználatába itt rendszerint ékként hasított a földesúri majorságok elkülönülő tömbje. G. A törökpusztította terület nagy határú mezővárosaiban és kiváltságos falvaiban a külső legelő egyes pontjain, egyéni foglalású kaszálókhoz csatlakozva a XVIII. század elejétől tanyaföldek jöttek létre. A házak együtteséhez csatlakozó ólaskertek és a közös művelési kényszer alá vetett szántóföldek fokozatosan elvesztették jelentőségüket; a gazdálkodás súlypontja a tanyára tevődött át, hol egyéni, kötetlen, koncentrált gazdálkodásra nyílt lehetőség. Kellő piaci adottságok esetén ez a forma mutatkozott a legalkalmasabbnak a kapitalizmusba ívelő fejlődés hordozására a parasztság körében. 1972. január 24-én Orosz István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa „A parasztság XVI — XVIII. századi társadalmi szerkezetének helytörténeti vizsgálata" címmel tartott előadást. Először ismertette a paraszti eredetű forrásanyag különböző csoportjait, valamint azokat a forrásokat, amelyek közvetve kapcsolatosak a parasztsággal, és segítségükkel a parasztság élete, gondolkodása, anyagi és társadalmi viszonyai rekonstruálhatók. Az előadó vizsgálva a társadalmi szerkezet helytörténeti kutatásával kapcsolatos problémákat, először a népességszám meghatározásával foglalkozott. Megítélése szerint a paraszti háztartások nagyságának meghatározásában a helytörténeti kutató nem tud mit kezdeni a 4-es vagy 5-ös szorzószámmal, mert a háztartások száma — sokféle ok következtében — vidékenként eltérő volt. Ezért felhívta a figyelmet az összeírások névanyagát kiegészítő és azt ellenőrző források közül a születési, házassági és halotti anyakönyvekre. Hangsúlyozta az anyakönyvek névszerinti feldolgozásának összevetését az adóösszeírások névanyagával, mint olyan számítást, amely alkalmas a lakosságszám meghatározása mellett a ,,családlétszám reprodukciójára, de a közösség mobilitásának vagy stabilitásának vizsgálatára is". Az előadó a továbbiakban a parasztság társadalmi viszonyait alapvetően meghatározó jogi ós vagyoni különbségek problematikáját vizsgálta. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy а „XVI—XVIII. századi paraszttársadalom belső szerkezetét közvetlenül sem a jogállapot szerinti rétegződés, sem a vagyoni rétegződés alapján nem lehet megállapítani", mivel e megközelítések csak támpontokat adhatnak a társadalomszerkezet feltárásához, de nem magát a „paraszttársadalom struktúráját". Ezt bizonyítandó utalt azokra a problémákra, amelyek a kutatók előtt felmerülnek a vagyoni különbségek vizsgálata során. így szólt a jobbágyháztartások nagyságáról, a szolgáltatási rendszerekről, az állatállomány nagyságáról, a telekszervezetbe nem tartozó földek módosító szerepéről, az ún. extraneus birtoklás problémájáról. Befejezésül az előadó kiemelte, hogy e sokféle „buktató" elkerülésével felvázolt belső tagozódás reálisan megközelítheti a valóságot, de mégsem biztos, hogy alkalmas lesz összehasonlításokra. Ennek okát a magyarországi telekszervezet történetileg kialakult különbségeiben jelölte meg, amelynek következtében a XVIII. század végére az a helyzet alakult ki, hogy az alföldi megyékben az úrbérrendezés után is sokkal több föld tartozott egy jobbágytelekhez, mint a felvidékiekben, vagy a dunántúliakban. 1972. február 28-án Bácskai Vera kandidátus, a Fővárosi Levéltár főlevéltárosa „A kései feudális kori polgárság társadalmi szerkezetének helytörténeti vizsgálata" címmel tartott előadásának bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a polgárság társadalmi szerkezetének vizsgálatánál szakítani kell azzal a hagyományos szemlélettel, mely a polgárságot csak a szabad királyi városok polgárjoggal rendelkező lakóival, illetőleg a polgári foglalkozást űzőkkel — kézművesekkel, kereskedőkkel — azonosítja. Magyarországon a középkori céhes kézművesség szintjén megrekedt ipar a feudalizmus késői századaiban nem tudott komoly városfejlesztő erővé válni. Árutermelésünk, kivitelünk fő cikkei a mezőgazdasági termények voltak. Városaink fejlődésében az agrártermékekkel
