Századok – 1972

Figyelő - Nagy Domokos Imre: Pihent szemmel a „Pihent szemmel”-ről 524/II

FIGYELŐ 525 A táblázathoz még azt fűzöm hozzá, hogy a III. rangosztályban minden tábornok — elvileg — az eredeti fegyverneme nevét kapta meg, tehát G. d. Kavallerie, G. d. Artillerie stb., illetve a Monarchiában minden nem gyalogos és lovas tábornok rangja a Feldzeugmeister (táborszernagy) lett, míg a németeknél — legalábbis a második világháborúban — ment tovább a G. d. Flieger- ig (nem Fliegertruppen !) és a Fallschirmtruppen-ig, viszont Feldzeugmeister-ük nem volt. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a Generaloberst — vezérezredesi, és a Grossed mirai — jötengernagyi rangot csak az első világháború alatt rendszeresítették. Némileg hasonló a helyzet a német haditengerészet Generaladmiral — vezértengernagyi rangjával, melyet csak a második világháború előtt vezettek be. A táblázatból az alábbi következtetés szűrhető le: Ha valaki a Generalfeldmarschall-t tábornagynak fordítja a szószerinti vezértábornagy helyett, csak a fordítás pontossága, de nem értelme ellen vét; míg ha valaki a Grossadmiral-t vezértengernagyként aposztrofálja, ugyanolyan hibát követ el, mintha összekeverné a tábornagyot a táborszernaggyal. Az angolok a Generalfeldmarschall-t mindig „Field Marshal"-nak fordítják, s a Generaladmiral-t is nevezik néha flotta tengernagynak (USA: Fleetadmiral, Nagybritannia: Admiral of the Fleet, az Admiralnál egy fokkal magasabb tengernagyi rang), de a Grossadmiral-t mindig „Grand Admiral"-nak fordítják, jelezve, hogy itt magasabb rangról van szó. Különös tekintettel arra, hogy Generaladmiral akadt a második világháború során a német flottában jó pár, de aktív Grossadmiral csak a mindenkori haditengerészeti főparancsnok volt (Raeder ill. Dönitz), a rang legjobb magyar fordítása jőtengernagy ! A magyar katonai nyelvtől nem idegen az ilyen szóösszetétel (főhadnagy, főmarsall, főtiszt, főkapitány stb.), s ugyanakkor a legjobban kifejezi a rang lényegét: a tengernagyok legfőbbje. Mert szószerint nagytengernagy-nak mégsem fordíthatjuk . . . Horthy rangja I A tévedés itt sokkal csiklandósabb az előbbinél, hiszen jónéhányan élnek még, akik emlékeznek arra, hogy a „főméltóságú úr" mindig nltengernagyi egyenruhában jelent meg. Most nem hivatkozom olyan áttételes bizonyítékokra, mint hogy: ha ellentengernagy marad, nem léptette volna elő a nála rangban fiatalabb Kőnek Emilt (1924-ben!) altengernaggyá, hanem Pilch Jenő: Horthy Miklós című könyvére (Bpest. 1928), ahol a 10. és 33. oldalakon világosan olvasható, hogy Horthy előlépett altengernaggyá. Ugyanakkor az is igaz, hogy ellentengernagyként fejezte be a háborút. Az ellentmondás megoldása: Károly császár és király 1918. november 1-ével léptette Horthyt elő. Ezen leiratot csupán néhány órával a flotta átadása előtt kapta meg, s ilyen rangban csupán egyetlen parancsot adott már ki: levonatta a hajók árbocáról a Monarchia hadilobogóját . . . Tehát de facto ellentengernagy volt az utolsó napig, azonban de jure altengernagy, s ily módon joggal viselte az altengernagyi rangjelzést (már amennyiben jogos lehet egy megszűnt állam megszűnt fegyvernemének egyenruháját viselni . . .) Belgiojoso Neki sem merném olyan kategorikusan kétségbevonni grófi mivoltát, amikor sajátkezű aláírása a következő: Oio Jacomo Barbiano conte di Belgiojoso (1604. október 17-i levele Báthory Istvánhoz; közli: Nagy László: A Bocskay-szabadságharc katonai törté-