Századok – 1972

Történeti irodalom - Nagyné Szegvári Katalin: A nők művelődési jogaiért folytatott harc hazánkban (1877–1918). (Ism. Tömöry Márta) 477/II

480 TÖRTÉN"ETI IRODALOM A szerző — úgy tűnik — a háborús évekkel nein kíván foglalkozni, hamar rátér az 1918-as eseményekre, nagyon szűkszavúan ábrázolva a századfordulótól a világháború végéig terjedő időszak diákmozgalmát. Félreérti pl. az Egyetemi Középpárt szerepét. 1904-es kiáltványának szavait úgy magyarázza, mintha ez a csoport visszahúzó erő volna, holott az a baloldali — polgári — haladó gondolkodású kevesek társasága, akik az uralkodó osztályok reakciós diákcsoportjaival szakítva, ezeknek a „diák-pártoknak" szellemétől, politizálásától akarják megtisztítani az Egyetemi Kört, az egyetemi diákmozgalmat. A Középpárt azok közé a haladó csoportok közé tartozik tehát, amelyek éppen pl. a nők egyenjogúságáért, egyetemi felvételéért, szociális helyzetének javításáért is küzdöttek. (Közöttük kapnak először helyet pl. az első diáklányok, kik mozgalmi munkát vállalhatnak.) A pártpolitika, általában a politika iránti érdeklődés sokkal régebbi keletű az egyetemi hallgatók között. 1895-ben alakul az első párt, a „nemzeti párt", melynek támogatói a parlamenti nemzeti, méginkább a klerikális néppárt. A politikai megmozdulásokra szintén sokkal korábban van példa, pl. az 1870-es évek közepén, az 1880-as évek végén, a 90-es évek közepén zajlottak erős diáktüntetések. A századforduló utáni események tárgyalásánál sem elegendő a leghosszabb életű baloldali egyesületet, a Galilei Kört csak említeni, s hasonlóan tárgyalni, mint az éppen hogy működő Márciusi Kört. Milyen jó lett volna itt többet olvasni pl. a Galilei Kör szociálpolitikai működéséről, a diáknyomor enyhítéséért, diáklányok helyzetének javításáért folyó akcióikról, melyekben diáklányok vettek részt, s melyek szorosan kapcsolódtak a polgári radikális, illetve szociáldemokrata törekvésekhez, amelyeket viszont a szerző elszakítva, külön alfejezetben tárgyal. Az első világháború éveiben már a nőknek minden fakultásra való felvételéért folyik a küzdelem. A jogi kar kezdetben merev ellenállása a háborús évek előrehaladásával csökken, s a nőhallgatók újabb követelésekkel állnak elő: a műegyetem megnyitását kérik, illetve a tudományos fokozatok elnyeréséhez való jogot. — A befejező sorokban arról értesülünk, hogy a legerősebb ellentállás irányában is értek el sikert, a jogi fakultás s a „nőies" jogi pályák megnyílnak a nők előtt. De — fejezi be a szerző — a korlátozás nélküli egyetemi felvételt a nők számára csak az 1918-as polgári demokratikus forradalom hozza meg. Különösen ebben a részben a nőknek maguknak a művelődésükért folytatott harca kicsit színtelen. Pedig itt már nagy teret szentel a szerző kifejezetten a nők művelődéséért folyó küzdelemnek. Tudjuk, látjuk, milyen az iskolatípusok fejlődésének útja, de az értük folytatott harc kevéssé érzékelhető. Fel-felvillant olyan neveket, melyeknek hordozói pozitív szerepük miatt méltán lehetnének pl. névadói a ma iskoláinak, intézményeinek — különösen ha többet ismerhetnénk meg életükből. Talán mert a sokféle iskolatípus fejlődésének cikk-cakkos útvonalát követő, a rendeletek hosszú sorát aprólékosan vizsgálgató módszer kimerítette a szerzőt, nem maradt kellő energiája a mozgalom akcióinak eléggé részletes nyomonkövetésére, ismertetésére vagy akár a „túltermelés" korán keletkező problémájának helyes megvilágítására. Kimaradt a forradalmi szocialista diákok, a Galilei Kör illegális csoportjának s benne a diáklányok törekvéseinek, szerepének, igazán forradalmi megmozdulásainak ismertetése. Igaz, mindez már nemcsak az egyenlő művelődés, nem is teljes egyenjogúság, hanem a magasabb rendű társadalom kivívásáért folyt: diákok, diáklányok, középiskolás fiúk, lányok, munkásifjak s munkáslányok együttes mozgalmaként. A kötet, amely végül is a kultúrpolitika irányait, törekvéseit, az iskolarendszer alakulását részletesen tárgyalja, e tekintetben valóban hézagpótló. Azzal a reménnyel tesszük le, hogy a szerzőnek lesz alkalma még a másik oldalt, a mozgalom történetét is részletesebben feldolgozni. TÖMÖRY MÁRTA