Századok – 1972
Történeti irodalom - Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848–1848 (Ism. Lukács Lajos) 472/II
473 TÖRTÉN"ETI IRODALOM társadalom hathatós ellenállásába ütközött. A spanyolországi, szicíliai, nápolyi események 1820-ban világosan jelezték a mélyben forrongó erőket, és az 1830 — 31-es forradalmi mozgalmak Franciaországtól Itáliáig és Varsóig határozottan megmutatták, hogy az intervenciós hatalmak mennyi nehézséggel küszködnek hatalmuk fenntartása érdekében. A politikai forrongást megelőző és követő szellemi mozgalmak, melyek nem kis mértékben a különböző német államokban, az osztrák birodalomban a romanticizmus és a nacionalizmus jegyében keletkeztek, annál is inkább figyelmet érdemelnek, mert előkészítői, megalapozói voltak az 1848-as eseményeknek. Goethe, Kant, Fichte, Humbold után Hegelben csúcsosodik ki az a szellemi folyamat, mely oly meghatározó erővel indí' totta útjára a német liberalizmust, és képezett alapot a politikai radikalizmus és egyéb balra eső irányzatok számára is. A szerző ugyan kidomborítja a francia és német 1848-as forradalmak közötti különbségeket, melyek a megelőző gazdasági és társadalmi fejlődésben lelik végső magyarázatukat, de még teljesebb megvilágítást nyertek volna az események, ha az előkészítő politikai mozgalmak ideológiai-szellemi képviselőinek szerepére nagyobb súlyt helyez. A részletek bemutatása után helyesen megfogalmazott következtetés, hogy az 1848-as francia forradalom — „ellentétben a nagy francia forradalommal — hanyatló ívet írt le, és a második köztársaság szükségszerűen vezetett a második császársághoz . . .". A francia forradalomnak ez a menete voltaképpen döntő befolyással volt az európai forradalmi mozgalmak további sorsára. Tekintettel arra, hogy a francia demokrácia erői 1849-ben is gyengének bizonyultak a nagyburzsoázia osztály törekvéseinek háttérbe szorítására és a Ledru-Rollin vezette politikai mozgalom júniusban teljes vereséget szenvedett, ez a körülmény végképp reménytelenné tette a német államok forradalmi mozgalmainak további erőfeszítéseit. A frankfurti parlament — Engels szavaival élve — „egy képzeletbeli ország parlamentje", a belső és külső demokratikus erők gyengesége folytán és a maga súlyos ellentmondásai következtében képtelennek bizonyult az események kézbentartására, ós fokozatosan átengedte helyét Ausztria és Poroszország újjászervezett hatalmi gépezetének. A francia intervenció viszont Itáliában az olasz forradalom erőfeszítéseinek vetett gátat, mely Mazzinivel az élén Rómában egyideig még az annyira óhajtott nemzeti egység köztársasági alapon történő létrehozásában reménykedett. Ledru-Rollin irányának veresége végképp eldöntötte a római forradalom sorsát is, és ilymódon a magára maradt Velencével Ausztria könnyebben végezhetett. A szerző munkájának alapvető jelentőségét abban látjuk, hogy a magyar olvasóközönséget, — mely túlságosan is megszokta, hogy az 1848 — 49-es eseményeket magyar centrumból lássa és ítélje meg, — helyesen vezeti rá az egyetemes történet nagy és döntő összefüggéseire. Kiragadja a magyar forradalom és szabadságharc menetét a lokális keretekből, — megértetve, hogy mennyire meghatározta annak alakulását a német, olasz és a francia forradalom sorsa. Fokozott figyelmet érdemelnek a Habsburg-birodalom szláv népeinek mozgalmairól kifejtettek. Érthetővé válik a cseh liberálisok álláspontja, amikor egy alkotmányos osztrák birodalom keretében védettebbnek látják helyzetüket, mint egy nagy Németország keretében. Az 1848. június 2-án Prágában összeült szláv kongresszus döntő mértékben a birodalmi kormányhoz alkalmazkodó liberális nézeteknek biztosított ugyan vezető szerepet, mégis hozzájárult az érlelődő prágai felkelés kirobbanásához. A sok tekintetben felkészületlen és gyenge forradalmi erők gyors veresége súlyos kihatással volt az események további menetére. A szláv népek demokratikusabb csoportjaiban jelentkező törekvések, hogy megtalálják az összefogás szálait a magyar forradalom erőivel, voltaképpen 1848 júniusában Prágában buktak el. A munka végső következtetése, hogy az 1848 — 49-es forradalmak bukásukban is jelentősen előre vitték a társadalmi haladás ügyét, kétségtelenül helytálló. 1848 eszményeinek szolgálatában álló nemzeti mozgalmak, szabadságharcok és forradalmak
