Századok – 1972

Történeti irodalom - Deér Josef: Die heilige Krone Ungarns (Ism. László Gyula) 459/II

465 TÖRTÉN"ETI IRODALOM a lépcsős minta és más ornamentális elemek, s nem utolsósorban a betűvetés, amely leginkább a XII. század végi német ductussal mutat rokonságot. Az általános stíluskritikai vizsgálatok után aprólékos gonddal figyeli a rekeszrajzok vonalvezetését (sajnos közölt rekeszrajzai nem eléggé pontosak !). Itt például olyan részleteket vizsgál, mint az orrnak egyetlen rekesz-szalagból való lóhere-formájú alakítását, vagy a szemek befele kancsalodó rajzát stb. Ezeknek a jellegzetességeknek a párhuzamai is mind a XII—XIII. századból valók. Párhuzamai alapján azt tapasztalja, hogy az ornamentika keleties jellege, a latin nyelvű feliratok betűvetése, a kiemelkedő gerinc felület-tagoló felhasználása stb. azt mutatja, hogy a corona latina zománcai a keleti és nyugati művészet találkozásának területén, Deér szerint: hazánkban készültek. Ennek a felismerésnek ellenőrzésére megkísérli beleilleszteni a zománcokat a magyar románkor végébe. Amennyire eddigi ilyen kísérletek meddők maradtak, annyira magától értetődő módon illeszkednek bele a zománcok jellegzetességei a középkori magyar művészetbe. Csak egyetlen példa Deér módszerének bemutatása: említettük, hogy a corona latina Pantokratora másolata a corona graeca világuralkodó Krisztusának. Ám az utánzat nem teljes értékű, mert pl. a latin koronán Krisztus nem bizánci lábtartással ül trónján, hanem pontosan úgy, mint Imre és II. András uralkodói alakja pecsétjükön ! Krisztus alakjának hatása ennek ellenére bizáncias, de a tőle két oldalt ábrázolt kozmikus jelképek (nap és hold) idegenek a bizánci Pantokrator ábrázoláson (csak a keresztrefeszítésen vannak meg), Nyugaton jól ismertek a Karoling időktől fogva. Tehát egyetlen zománcképen is szépen kimutatható a két világ ötvözete. E sok, késői időre valló jelenség mellett Deér még továbbit is hoz. Megállapítja ugyanis, hogy az apostolzománcok egykorúak filigrános kerületükkel. E filigrán-munkákat az 1200-as évekre teszi, s összevetve a székesfehérvári ékszerekkel és a jogar nyelével, magyar munkának tartja. Deér tehát az „István korona" zománcait 1200 körüli magyar munkának tartja, hogy eredetileg milyen tárgyat díszítettek (mert hiszen síklapos és filigrános keretükkel együtt kell elképzelnünk felhasználásukat), annak tárgyalásába Deér nem megy bele, mert sokfajta sacrális művön elképzelhető az apostol és a Krisztus zománc, talán igaza van Boecklernek, amikor biblia fedőlapra gondol. Foglaljuk mos össze mindazt, amit eddig megismertünk, de aminek sok-sok részlete kimaradt a summázott ismertetésből: 1. A corona graeca jelenlegi állapotában a XII. század végén alakított női korona, amelyhez felhasználták a konstantinápolyi császári műhelyben készült és Dukas Mihálytól Gézának küldött ötvösmű zománcait (a zománcok kora 1074—77). Az új női koronát valószínűleg feleségének, Antiochiai Annának készíttette III. Béla. Oromdísz és foglalat : magyar munka. 2. Mivel ez a korona női korona volt, tehát a pántos koronával való egyesítése előtt nem lehetett corona regni, azaz állami felségjelvény. 3. A corona latina zománcai és filigránjai valamilyen más tárgyról valók, amely a XIII. század első feléből keltezhető. 4. Királyi koronánk tehát nem lassú kiegészítésekkel keletkezett, mint pl. a német-római császári korona (kiegészítése a kengyellel), hanem akkor keletkezett a corona regni, amikor a két részből egyetlen koronát készítettek, s kétségtelen, hogy e korona készítésekor régies hatásra törekedtek, valamint az is, hogy az összeillesztés sietős munka volt. Mindebből önkénytelenül felvetődik a kérdés: mikor egyesítették a koronát? Itt Deér először igen tág időhatárok között mozog. Abból indul ki, hogy a korona képe pénzeinken először II. Mátyás fején jelenik meg, tehát az egyesítés valamikor az 1200-as évek és az 1610-es évek között kellett történjók. Ezzel szemben áll az a tény, hogy fórrá-