Századok – 1972
Történeti irodalom - Dommanget; Maurice: L’introduction du Marxisme en France (Ism. Jemnitz János) 454/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 455 cionáló megszületése és ide sorolhatjuk azt az új jelenséget, hogy Blanqui és hívei közeledtek az Internaeionáléhoz, aminél Marxnál, Marx levelezésében is nyomokat találhatunk. Dommanget egy következő fejezetben dolgozta fel Marx és Engels írásainak elterjedését. Ehelyütt természetesen szintén kronológiai rendben járt el, amikor az egyes jelentősebb munkák sorsát követi nyomon. A Kommunista Kiáltvány esetében megelégszik azzal, hogy Bert Andreas példaszerű feldolgozására hivatkozik, de e fejezetben sok más vonatkozásról is olvashatunk. Arról, hogy Lafargue, s legalább ugyanolyan mértékben G. Deville fordítói munkássága miként értékelhető, milyen szerepet játszott ugyanezen a területen a spanyol származású José Mesa, aki az I. Internacionálé spanyol úttörője volt, de később Franciaországban telepedett le, és spanyolra fordította Marx és Engels írásait, de a francia népszerűsítésben is részt vállalt. A szerző számításba vette J. Guesde és E. Vaillant tevékenységét is. A könyv hasábjain megszólalnak Marx — Engels kortársai, a fent említett aktív szocialista vezetők és egyben fordítók, de Dommanget idézi azokat is, akik kiegészítő ismereteket adhatnak e témában, s ezek között találjuk Lessnert, vagy a fiatalabb nemzedékből Rjazanovot. Tulajdonképpen e fejezetben három nemzedék ad hangot, az első, kortárs nemzedék, a második még részint szintén kortárs, de a korábbi évekre már inkább kutató — ha Rjazanov, Bracke vagy Zévaès ese+ót vesszük példának. Dommanget polemikus stílust választott, s így helyesbíti nemcsak e középső nemzedéknek a századforduló és az 1920 — 30-as éveiben megjelent írásait, hanem a harmadikét is, amelyek már 1946 után, vagy éppen az 1960-as években láttak nyomdafestéket. E fejezetben, érthetően, a szerző nagyobb figyelmet szentelt a „Tőke" és a francia forradalmakat tárgyaló történeti írások elterjedésének. Külön fejezet foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként terjedtek el a marxi gondolatok a Párizsi Kommün idején. Dommanget ehelyütt gondolatébresztőén teszi fel a kérdést, kik is tekinthetők marxistáknak. Elsősorban Frankelre gondol, de sorra veszi e vonatkozásban Serraillert, Theiszt, Variint és Vaillant-t is. Ugyanitt érzékelteti, hogy a kommünárok, sőt az I. Internacionálé befolyásos vezetői, írástudói közül is milyen kevéssé ismerték még Marxot, s méginkább milyen kevéssé olvasták írásait (állításainak alátámasztására a szerző nyomatékkal idézi B. Maiont). A szerző e fejezetnél még két mozzanatot húz alá. Az egyik kevésbé újszerű, ahol azt hangsúlyozza, hogy a márciusi 18-iki forradalom mennyire meglepetésszerűen, előkészítetlenül robbant ki, s az Internacionálé szekciója is mennyire még a tájékozódásnál, szervezkedésnél tartott. A másik mozzanat viszont tulajdonképpen korrekció, s a szerző sokévtizedes kutatómunkájának eredményét is dicséri, amikor a blanquistákról, talán külön is kiemelten Vaillantról mutatja ki, hogy a marxi gondolatokkal ebben az időben már megismerkedett. Rendkívül anyaggazdag az a könyvrész, amely a III. Köztársaság korszakát dolgozta fel. A szerző itt sorra vette az új kiadásokat, fordításokat, s személy szerint azokat, akiknek ebben különféle rendű érdemeik voltak. Mindezen túl abba is bepillantást nyújtott, hogy másodlagos, már népszerűsített formában Guesde vagy Lafargue írásai révén, miként kerültek be a marxi tételek a francia pártkongresszusok határozataiba, a francia munkásmozgalom vérkeringésébe. Mindemellett a szerző bőségesen elemzi — nagy forrásanyag alapján —, hogy a kor kiemelkedő értelmiségiéi miként ismerkedtek meg a marxi munkákkal. Rámutat, hogy a Munkáspárt szellemi triásza, Guesde, Lafargue és Deville milyen erőfeszítéseket tett a terjesztés érdekében. Dommanget sehol nem reked meg a száraz adatközlésnél, noha az adatok nagy tömegével ismerteti meg az olvasót. Eleven írást forgathatunk, amely érzékelteti a feladat bonyolultságát, az 1880 — 90-es években is azt, hogy a már meghaltakkal, Proudhon és Blanqui szemléletével is miként kellett megküzdeni, s másfelől az új körülmények közepette az értelmezésnél megint hányfajta nehézség mutatkozott. A könyv mutatója segíti a tájákozódást, illusztrációs anyaga pedig elsőrangú. JEMNITZ JÁNOS 11*