Századok – 1972
Történeti irodalom - Wittman Tibor: Lex Gueux dans les „bonnes villes” de Flandre (1577–1584). (Ism. Jónás Ilona) 430/II
430 TÖRTÉN"ETI IRODALOM elkövetett hibák egyik leglényegesebb megjelenési formája a NEP politika teljes megértésének hiánya volt, és nem helyes hallgatni arról sem, hogy az áruviszonyok és a piae szerepének értékelésében a megegyező vonások ellenére jelentős, nemcsak az egyes országok sajátosságaival magyarázható különbségek vannak az egyes szocialista országok gazdaságpolitikájában. Egy másik helyen a lenini agrárpolitika fejlődésének egy rövid és kezdeti szakaszáról szólva elhangzik az az ugyancsak hamis általánosítás, mely szerint ,, . . .a történelmi tapasztalatok azt igazolják, hogy amikor a mozgalomban az elmélet védelme kerül előtérbe, annak alkotó alkalmazása és továbbfejlesztése hiányt szenved" (168. 1.). Ez az általánosítás sem az adott történelmi helyzetben, sem hosszabb távon nem érvényes. A tapasztalatok éppen az ellenkezőjét mutatják: egyrészt azt, hogy a marxizmus—leninizmus tisztaságának megvédelmezése nélkül nem lehet érdemben továbbfejleszteni annak tanításait, másrészt a kor által felvetett új kérdések alkotó marxista—leninista szellemű megválaszolása nélkül, — azaz dogmatikus pozícióból, — nem lehet megvédelmezni elméletünk tisztaságát. Az egész lenini életmű harcban született, Lenin összes írása vitairat, amelyben a marxizmus meghamisítóival folytatott harcban Lenin választ adott korunk nagy kérdéseire is. Gyakorlati szempontból is hibás ez a nézet. Hiszen napjainkban korunk új, nagy kérdései, a szocializmus építésének problémái követelően sürgetik a marxista—leninista elmélet továbbfejlesztését, de legalább ennyire követelően lép fel az ideológiai tisztaság védelmezésének szükségessége is. Meglehetősen nehéz volna tehát eldönteni, mi van előtérben: a védelem, vagy a továbbfejlesztés. A két feladatot együtt kell megoldani, az eszmei tisztaság védelmét és a marxizmus—leninizmus továbbfejlesztését nem helyes szembeállítani egymással. Egy további (nem elvi tartalmú) megjegyzés, hogy a többségében jól megválasztott témák és azok gondolatébresztő, helyes megválaszolása mellett, van egy-két túlzottan szűk témát fejtegető, a lenini életmű bemutatása szempontjából csak töredékes jelentőségű felszólalás is a könyvben. A könyv szerkesztői, akik más tekintetben nagyon gondos munkát végeztek (ismerve az ilyen jellegű gyűjtemények összeállításának néha megoldhatatlan nehézségeit), hibát követtek el, amikor nem ellenőrizték megfelelően a szovjet szerzők írásainak fordítását. Közülük különösen az egyik nagyon magyartalan, s pontatlanságai tartalmilag is csökkentik az eredeti írás értókét. Az előbb említett hiányosságok ellenére a könyv jelentőségét emeli, hogy megmutatja ideológiai, szellemi életünk egyik új vonását. — Az elmúlt néhány év történelmi évfordulóinak megünneplése abban különbözött a korábbiaktól, hogy nem koncentrálódott Budapestre, hanem számos vidéki városban, helyi centrumban is eredményes kísérletek voltak a helyi erők mozgósításával arra, hogy az egyes megemlékezések tudományos eredményei gazdagítsák az egész országot. BLASKOVITS JÁNOS WITTMAN TIBOR: LES GUEUX DANS LES „BONNES VILLES" DE FLANDRE (1577—1584) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1969. 422 1.) A KOLDUSOK A FLANDRIAI „JÓ VÁROSOKBAN" (1577- 1584) Már a bevezető kórdésállításai is jelzik, hogy Wittman Tibor műve jóval többet nyújt a „bonnes villes", azaz Gand, Bruges és Ypres forradalmi éveinek bemutatásánál. A szerző valójában kitűnő arányérzékkel súlypontozott szintézist ad olvasói kezébe,
