Századok – 1972

Történeti irodalom - Domokos József: Áchim L. András (Ism. Pölöskei Ferenc) 426/II

426 TÖRTÉN"ETI IRODALOM ha helynevekre, településekre kutat, a „Helynevek mutatójá"-t használhatja, amelyben külön vannak választva az élő és a már elpusztult települések, s amely közli a földrajzi neveket is. Tartalmaz a kötet „Történeti személynevek" címen egy további mutatót, méh ben összesen 64 személy, illetve család szerepel. Az nem tűnik ki, hogy mik voltak e mutató összeállításának ismérvei és a címszavak válogatásának feltételei. Magából a mutatóból ítélve, ez nyugodtan elhagyható lett volna. Sokkal nagyobb hasznot jelentett volna olyan mutató, mint Eli kötetében, a második kötetben van „1526 előtti birtokosok" címen (273. 1.). Befejezésül örömmel üdvözöljük a Régészeti Kutató Csoport hasznos és szükséges kiadványsorozatát. A fent ismertetett 3. kötet szerzői értékes és időtálló munkát alkottak, amiért őket dicséret és köszönet illeti. A szép nyomdai előállítás az Akadémiai Kiadó érdeme. ILA BÁLINT DOMOKOS JÓZSEF: ÁCHIM L. ANDRÁS (Budapest, Kossuth Kiadó. 1971. 350 1.) Igazságkereső történetírói szenvedély, a fogalmazás jogászi pontossága, szépírói kvalitások, ezek a fő jellemzői Domokos József Áchim-könyvének. A történész, a jogász, a szépíró alkotása ez a mind ez ideig legteljesebb és leghitelesebb Áchim-életrajz. A szerző életútja maga is történelem, hiszen az illegális kommunista mozgalom jelentős alakja, vád alá helyezett kommunisták védőügyvédje volt, a felszabadulás után pedig felelős megbízásként betöltötte a legfőbb államügyész, majd a legfelsőbb bíróság elnökének tisztét is. így tevékeny résztvevője volt szocialista jogrendszerünk kialakításának. Nyugállományba vonulása után fiatalkori élményanyagának életreszóló, mindvégig elevenen ható emlékeiből kiindulva az első világháború előtti magyarországi belpolitikai élet kutatásához kezdett. Csak az írói véna őrzi oly frissen az érlelődő világnézetre annyira meghatározó társadalmi, emberi benyomásokat, mint amiről az Áchim-könyv tanúskodik. Szerzője 80 évesen is példát mutat kommunista felelősségtudatból, munkaszeretet- i bői, amikor békéscsabai, Áchimmal kapcsolatos emlékeit a sok kutató munkát igénylő történeti dokumentumokkal szembesíti. Domokos József munkája ezért jellegét tekintve részben visszaemlékezés, részben olyan történeti feldolgozás, amelyben Áchim életpályája a békéscsabai és országos viszonyok alakulásával összhangban jelenik meg előttünk, s a könyv fő hősének perei kapcsán képet kapunk a korabeli büntetőeljárás, a perrendtartás adott rendszeréről is. A könyv minden során átsüt a szűkebb szülőföld szeretete, amit még csak tovább tüzesít az ifjúságra oly maradandó nyomot hagyó politikai élményanyag. Tisztán emlékezik a világnézetét alakító tényezőkre, a csabai társadalom belső feszültségeire, ellentéteire, harcaira, utcák, terek elrendezésére, forgalmára, jellemek szilárdságára. A majdan a forradalom erőihez kapcsolódó fiatal jogász ebbe a harcba vetette bele magát. Ezért a századforduló progresszív paraszthőséről írott könyv méltán lehet Domokos József önéletírásának is része, szinte kezdő fejezete. Folytatását tisztán önéletírásként is szívesen olvasnánk, hiszen egyáltalán oly kevesen vannak már, akik a progresszió, a szocialista munkásmozgalom e korszakait végig élték, győzelmesen végig harcolták. És ki rendelkezik a még élők közül Domokos Józsefhez hasonló megjelenítő erővel, a jellemábrázolás ily gazdag eszköztárával ? A könyv középpontjában természetesen a történeti irodalmunkban oly mostohán kezelt alföldi parasztpárt vezetője, Áchim L. András alakja áll. A polgári történetírás érthető megkülönböztetéssel ítélte el a társadalmi haladás irányába mutató, a földkérdés demokratikus reformját, a földosztást sürgető, 1906-ban zászlót bontó alföldi paraszt-