Századok – 1972

Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II

332 SZÁSZ ZOLTÁX megyékben,17 1 valamint a csepeli, tatabányai és pilisvörösvári román munkás­ság körében. A szocialista balszárny december 31-ére Budapestre összehívta az „auszt­riai, magyarországi és erdélyi román internacionalista szocialisták" kongresz­szusát. A szociáldemokrácia minden irányzatának képviseletében 54 küldött jelent meg, akik elítélték a jobboldali Flueras és Jumanca belépését a Kor­mányzótanácsba. A kongresszus „felemelte szavát a román királysághoz való csatlakozásról szóló, Gyulafehérvárt hozott határozat ellen, mert ezt a határo­zatot nem a nép igazi képviselői hozták, hanem csupán az aradi burzsoá csatlósok egy csoportja. A magyarországi és erdélyi román szociáldemokrácia, mivel a népek szabad önrendelkezési joga eszméjéhez tartja magát, kéri és követeli Magyarország, Erdély és a Bánság minden románjának függetlenségét és azt a jogot, hogy független államot alkossanak. A kongresszus úgy határoz, hogy ennek az államnak a megalakulása — e területek minden nemzetiségének népszavazása által történjék."17 2 Ezen a kongresszuson alakult meg az 54 küldött többségéből a román kommunista csoport, amely később az „ausztriai, magyarországi, erdélyi és bánsági román kommunisták szövetsége" címet vette fel. A csoport vezetőinek egyrésze valójában csak névleg volt kommunista, a többséget pedig a nemzeti mozgalommal szembeni elzárkózás merevsége jellemezte. Gyengéi ellenére ez a csoport képviselte azt a magot, mely köré tömörülve meg lehetett kísérelni a forradalmi mozgalom jobboldali szociáldemokraták által kátyúba jutott szeke­rét kimozdítani. A baloldal viszonylag nagyarányú előretörésével szemben a román jobb­oldali szociáldemokraták 1919 januárjában Nagyszebenben egy érdektelen­ségbe fulladó „ellenkongresszust" tartottak. A pártvezetőség megtiltotta, hogy részt vegyenek azok a küldöttek, akik a baloldal budapesti kongresszusán jelen voltak.17 3 Ilyenformán a budapesti, brassói, aradi, temesvári és lugosi küldöttek legnagyobb része nem jelenhetett meg Nagyszebenben. De nem vehettek részt a petrozsénviek sem — bár nem voltak Budapesten —, mert korábbi szereplé­sük17 4 miatt jelenlétük a jobboldal számára nem volt kívánatos.17 5 A nagy­szebeni szociáldemokraták kongresszusával a volt történeti Magyarország román munkásságának polarizálódása egy időre befejeződött. A gyulafehérvári határozat meghozatalában az erdélyi nem-román pol­gárság vagy munkásság képviselői nem vettek részt. Az erdélyi magyar nemzeti tanács az önrendelkezés elvét természetesen a magyarokra is érvényesnek tekintette, s azt kívánta kifejezni a román parancsnokság fenyegetései176 ellenére összehívott december 22-i kolozsvári naggyűlésen, melynek határozata hitet tesz az önrendelkezés, valamint a demokratikus, köztársasági államforma mellett.17 7 Másodnap a román királyi csapatok bevonultak Kolozsvárra. 171 Közülük számosan a román hadbíróság elé kerültek, ahol súlyos büntetésekben rész^ültek. Liveanu: i. m. 593. 1. — Bányai L.: Din istoricul evenimentelor de dupä unirea Transilvaniei cu Románia. Studii, 1964. 3. sz. 459 —478. 1., ill. uő.\ Miscäri munci­toreçti §i táránesti in Transilvania in anii 1919—1921. Analele Universitátii Bucuresti. Istorie. 26. 1963. 137—163. 1. 172 Glasul Poporului, 1919. febr. 2. 317 Uo. A bukaresti küldött szerint a szervezett munkások 60%-a baloldali beál­lítottságú. Ld. Bányai: i. m. 174 Ld. jelen tanulmánv 314. 1. 175 Glasul Poporului, 1919. febr. 2. 17e Jancsó: i. m. 475. 1. 177 A határozat szövegét ld. Milcó: i. m. 12. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom