Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
320 SZÁSZ ZOLTÁX Ezek az akciók, történtek bár a nemzeti tanácsok,10 3 kormányszervek vagy egyes nagybirtokosok részéről, nem tudták a parasztmozgalmakat teljesen felszámolni. A megtorlások számos áldozatot követeltek, de a hatalmi intézkedések összehasonlíthatatlanul gyengébbek és rendszertelenebbek voltak annál, mint amilyenre a megelőző kormányzatoknak lehetőségük lett volna. A parasztmozgalmak következtében a községekben egy szélesebbkörű paraszti demokrácia volt kialakulóban, kizárva az állami beavatkozás korábbi formáit. Az erdélyi népforradalom a szorosabb értelemben vett magyarországi mozgalomnak volt függvénye, mivel ez utóbbi nyitotta meg az utat a régi rendszer megdöntéséhez. A polgári forradalom itt új elemmel gazdagodik: a nemzeti kérdéssel, amely az események során mind nagyobb jelentőségre tesz szert. November elején azonban a parasztság mozgalmának előterében a társadalmi felszabadulásért vívott harc állott, ez tudatosodott, a nemzeti jelleg csak később domborodott ki. A román polgárság kísérletei önálló hatalmi szervezet kiépítésére A polgári forradalom kitörését követően, a falvak megmozdulásaival párhuzamosan és szoros összefüggésben, kifejlődött a Román Nemzeti Tanács vidéki hálózata. A forradalom és a tömegmozgalmak, felborítva a régi rendet, jórészt elűzték azokat a vetélytársakat, akiket a Román Nemzeti Párt évtizedeken át nem engedményekre, de még komoly tárgyalásokra sem tudott kényszeríteni, és lehetővé tette számára, hogy megkísérelje a politikai hatalmat is kézbevenni. Ezúttal kamatoztathatta azt a tőkét, amit a politikai életből való nagyfokú kiszorítottsága eredményezett: viszonylag széles kispolgárság szinte korlátlan bizalmát. Az új taktikát a forradalom megnyergelése jelentette,10 4 ami annál könnyebben sikerülhetett, mivel sem a magyar kormány, sem pedig a munkásság részéről ezen próbálkozással szemben nem fejtettek ki komoly ellenállást . A Károlyi-kormány — korlátai ellenére — alapvetően demokratikusan kezelte a román polgárságot. Jászi már november 2-án minisztertanácson javasolja, hogy a főispáni állások betöltésénél kérjék ki a nemzetiségek információit. November 3-án Pop C. István sajátkezű levelében dr. Varjassy Lajost javasolja Arad megye törvényhatóságának élére, arra hivatkozván, hogy „. . . csak az ő személye jelent kellő biztosítékot" a románok számára. A RNT elnöke a levelet egyébként mint az általuk el nem ismert kormány el nem ismert parlamentjének képviselője írta alá.10 5 Ilyen logikai bűvészmutatványra persze nem mindig volt szükség. A kezdetben önálló, majd az aradi központnak alárendelt kolozsvári Román Nemzeti Szenátus „kéri, hogy közülük való román ember neveztessék ki teljhatalmú kormánybiztosnak az egész erdélyi közigazgatás fölé, mivel ez talán még vissza tudná állítani a rendet".10f i Ez a szenátus már november 4-én megállapodott az ottani magyar nemzeti tanáccsal Siegler gyalogsági tábornok nemzetőrségi főparancsnokságának elismerésében, ugyan-103 A nemzetőrségnek helyenkénti megbízhatatlanságára lásd: Hadtörténelmi Intézet Levéltára. Polgári demokratikus forradalom katonai iratai. 1918. dee. 9-i helyzetjelentés. 104 „Mi a teendő? Arra kell törekedni minden lehetséges eszközzel, hogy a forradalomnak elsősorban nemzeti jelleget adjunk." Idézi Liveanu: i. m. 507. 1. (Románul, 1918. dee. 7.) 105 О. L. Nemz. Min. IX. t. 64. 106 O. L. Nemz. Min. IX. t, másolat a BM 8584. res. sz.-hoz (1918. nov. 7.)