Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
314 szisz ZOLTÁN ban a szociáldemokraták hátrányára módosult. Ráadásul a Nemzeti Párt kikötötte, hogy csak olyan szociáldemokraták delegáltassanak a Nemzeti Tanácsba, akik „nem akadályozzák a határozathozatalt", nem szállnak szembe a nacionalistákkal.56 Ezek a megállapodások már jelezték a következményeket, azt, hogy a munkáspárt és a polgári párt együttműködése nem egy forradalmi mozgalom fellendítését, hanem megelőzését, fékezését fogja szolgálni. A polgári-demokratikus forradalom budapesti győzelmét körülbelül egy napos késéssel Erdélyben is nagyobb megmozdulások követték. Kolozsvárt már október 30—31-én nagyobb tüntetések voltak. Az egyetemi ifjúság Siegler tábornok, Erdély katonai parancsnoka és Apáthv rektor tilalma57 ellenére gyűlést tartott, majd a parancsnokság előtt tüntetett. Ez hozzájárult ahhoz, hogy még aznap kiengedték a politikai foglyokat és megszüntették a cenzúrát. A kolozsvári események főként Észak-Erdélyre voltak nagy hatással, nem anvnvira a munkásmegmozdulások miatt, mint inkább azért, mert az egész hivatali élet Kolozsvárra volt centralizálva. A székely vármegyékben a fórradalmasodás kisebb mértéket öltött, mint a nyugatibb területeken. A legjelentősebb városban — Marosvásárhelyt — a munkásság megakadályozta, hogy a főispán alakítson nemzeti tanácsot, s az általuk alakított tanácsban helyt kaptak a román polgárság képviselői is.58 Fontosabb gyújtópont volt Temesvár. Itt a Radikális Párt és a Katonatanács kikiáltotta a bánsági köztársaságot.5 9 Az esemény nagy hatást gyakorolt a környező vidék (Resica, Arad, Lúgos) munkásaira. November első napjaiban a mozgalom hullámai tovább gyűrűztek s elérték Szeben vármegyét is. November 2-án az ott állomásozó katonaság fellázadt.60 Hunvad megye fejlett vidékén a zsilvölgyi bányászok mozgalmának leszerelésére a Magyar Nemzeti Tanács (a továbbiakban MNT) Erdélyi Bizottságának szociáldemokrata alelnöke táviratot küldött a munkástanácsnak, mondván: „követeléseitek teljesítésének a kormányban szereplő elvtársaitok személye a biztosíték".6 1 Ennek ellenére a munkásság teljesen magához ragadta a hatalmat és semmilyen fölöttes hatóságot nem ismert el többé. A november 17-én odaérkező páncélvonat a felfegyverzett munkásság elől kénytelen volt Dévára visszavonulni. A munkástanács ellenőrzése alá vonta a bányaigazgatóságot, a szénellátást, maximálta az árakat és a munkaidőt. Külön „közellátási biztos" ellenőrizte a bányászok ellátását.6 2 Később a román hadsereg is kénytelen volt a bányászokkal megegyezni abban, hogy Petrozsényben és környékén továbbra is a munkástanács gyakorolja a közigazgatást. November első napjaiban véres összetűzések voltak Bihar és Szatmár 56 Albani: i. m. 159. 1.; az arányeltolódást kétségbevonja Porteanu : i. m. 313. 1. 57 Apáthy István: Erdély az összeomlás után. Új Magyar Szemle, 1920. 2 3. sz., 147—176. 1. 58 Fuchs Simon : A kommunista párthoz vezető úton. Korunk. 1957. 10. sz. 1373— 1389. I. 59 A temesvári munkásmozgalom egyes kérdéseire Id.: Josef Gabriel : Fünfzigjährige Geschichte der Banater Arbeiterbewegung (1870- 1920). Temesvár. 1920, 80. kk. 1. 611 A király földi szászokra: F. Teutsch: Die Siebenbürger Sachsen in den letzten fünfzig Jahren 1868—1919. Hermannstadt. 1926, 217- 277. 1. el Párttörténeti Intézet Arch. 1918. A XVI. Eredeti távirat (nov. 3.). e2 Liveanu: i. m. 482—483. 1.; Kertész, M. ós G. Chiritä: Momente din luptele minerilor din Valea Jiului in anii 1917—1920. Studii çi materiale de istorie contemporana. II. köt. Bucuresti. 1962. 43—81. 1.
