Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
312 SZÁSZ ZOLTÁX Államok álláspontja a román kérdésben elég lassan kristályosodott ki, hiszen az elnök október 18-án a Monarchia békeajánlatára tett válaszában csak a csehek és délszlávok nemzeti igényeinek kielégítését tartja fontosnak, míg a románokra vonatkozóan Lansing azt írja naplójában, hogy őket nem volt hajlandó külön deklarációban megemlíteni,43 Stoica, Románia másik amerikai ügyvivője hasonló választ kapott.4 4 A Wilson válaszát megelőző hetekben igen élénk lett a politikai élet. Még a Monarchia békejegyzéke előtt a birodalmi tanácsban képviselt bukovinai románok nevében Isopescu-Grecul képviselő önálló államiság létrehozását követelte, természetesen a birodalom keretében.45 Ezt az álláspontot lényegében az erdélyi román politikusok is magukénak vallották, ami a román nemzeti komité október 12-i nagyváradi gyűlésének határozatából kiviláglik. Céljukról a sajtónak így nyilatkoztak: „követelni fogják a magyarországi nemzetiségi politikusoknak a királyhoz való meghívását ... ki fogják nyilatkoztatni, hogy a magyarországi románságnak nincsenek elszakadási törekvései . . . hanem csak a románság Önrendelkezési jogát kívánják a wilsoni 14 pont alapján".4 6 A komité határozata nyomán mondotta el sűrű közbekiáltások közepette Vajda-Voevod Sándor a magyar parlamentben az utolsó nagyobb nemzeti párti beszédet. A román polgári történetírásban „függetlenségi nyilatkozatnak" nevezett határozat a magyarországi román nemzet számára „teljes nemzeti szabadságot" követel, hogy maga dönthessen sorsáról. Követeli, hogy a komitét ismerjék el a román nemzet állami helyzetéről dönteni egyedül jogosult szervként. A nyilatkozat nem váltott ki nagyobb felháborodást,4 7 hiszen ehhez a fellépéshez a Monarchia federatív átalakításának már széltében-hosszában hivatalosan terjesztett gondalata adta meg a döntő lökést.4 8 Azok az erdélyi magyar politikusok, akik látták, hogy itt alapvető változások vannak kibontakozóban, hajlottak bizonyos engedményekre. A függetlenségi párt kolozsvári vezére, Apáthy István október 14-én levelet intézett Károlyi Mihályhoz, amelyben koncessziók gyanánt célszerűnek tartja, hogy „a közigazgatás néppel érintkező közegei kötelezően beszéljék tökéletesen a nép nyelvét. Az illető nemzetiség kiküldött bizalmi tanácsa ellenőrizze ennek betartását. A Belügyminisztériumban minden nemzetiség külön ügyosztályt kaphatna, a 10%-nál nagyobb nemzetiség külön minisztert kap (ez maximum, alkudozás tárgya) . . . hogy vármegyéket engedjünk át, arról persze szó sem lehet, de nem lehet szó Magyarországnak önkormányzati területekre való átalakításáról sem."4 9 Ilyen merev tanácsok vétele után kezdődtek október 18-'án este Károlyi és Jászi első tárgyalásai a román komité megbízottai val. Károlyi egy Erdély i3 Liveanu: i. m. 459. 1. — Lahovaryt, Románia washingtoni követét Lansing felháborította közönyösségével. Mamatey : i. m. 376—377. 1. uLiveanu: i. m. 460. 1., holott szept. 15-én (vagy 20-án) Masaryk, Paderewsky, Hlinkovic mellett Stoicának is kijelentette Wilson, hogy „támogatja a kettős monarchia elnyomott népeinek törekvéseit". L<1. Cädere : i. m. 106. 1. 45 Bukovinára lásd Erich Prokopoivitsch : Das Ende der österreichischen Herrschaft in der Bukowina. München. 1959. 70. 1. 46 Aradi Hirlap, 1918. okt. 12., Gazeta Poporului, 1918. okt. 27., vö.: M. Constantinescu stb.: Zur nationalen Frage in Österreich-Ungarn (1900—1918) . . . 118—120. 1. 47 Jancsó: i. m. 456. I. 48 Az okt. 16-i császári manifesztum nyomán másnap Isopescu-Grecul Bécsben öt képviselőtársával megalakítja a román „nemzetgyűlést". 49 Országos Széchényi Könyvtár kézirattára, Apáthy-iratok. Quart. Hung. 2955.
