Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

KRÓNIKA 273 található ilyen megállapítás. Az újabb kutatások alapján elfogadta azt a nézetet, hogy a summásság jobban gyökerezik a feudalizmusban, mint azt disszertációjában beállította/ de kijelentette, hogy továbbra is fenntartja azt a megállapítását, hogy az 1880-as évek előtt nagyobb tömegeket megmozgató summás rendszerről nem beszélhetünk, mert ennek kialakulása összefüggött a kapás növények, elsősorban a cukorrépa termesztésének erőteljesebb térfoglalásával. A mezőgazdaság gépesítésének kérdésével kapcsolatban a disszertáns megállapította, hogy a kapásnövények megművelése továbbra is kézierővel történt; viszont a cséplőgépek megjelenése és elterjedése az addigi munkaszervezet teljes átalakítását eredményezte. A korábbi nyomtató és kézi cséplőbandák felbomlása után kialakult a cséplőgép-tulajdonosok szolgálatában álló bércséplő munkásság; másrészt a kibővített munkakapcsolások révén a régi arató, kaszás bandák egy része summás munkacsapattá alakult át. Részletesen kitért a szerző a készpénzfizetés fokozódó megerősödésének kérdésére, amit összekapcsolt a természetbeni, termónybeni bérezéssel. Összehasonlító táblázatokat a korabeli szakemberek sem tudtak készíteni, ezért a disszertáns sem vállalkozhatott rá. Az 1898. évi II. tc. különböző paragrafusai foglalkoztak a munkákért járó résznek terményben és készpénzben való kötelező megállapításával. A 35. § lehetővé tette, hogy a munkások a természetbeni rész, a terményérték, vagy a készpénzfizetés között szabadon válasszanak. Egyre kevesebb helyen adtak élelmezést a századforduló után, s a munkaadó és a munkás is a magasabb napszámbért tartotta jobban elfogadhatónak; ezért inkább az élelmezés nélkül adott napszámbérek alkalmazása látszott célszerűnek. Mindez addig felelt meg a mezőgazdasági munkásság érdekeinek is, amíg a pénz- és terményérték közötti egyensúly nem bomlott meg. Az ellenforradalmi korszakban az infláció, a gazdasági válság, majd a második világháborúra való felkészülés viszonyai között ritka a tiszta pénzfizetéses szerződés. A „matyó" és „szlovák" típusú summás munkaviszonnyal kapcsolatban a szerző kijelentette, hogy e kifejezéseket nem „népi", hanem tájegységi értelemben használta; a „szlovák" helyett inkább hajlik az újabb kutatások alapján a „nyugat-szlovák" kifejezés használatára, szintén tájegységi értelemben. A szerző hangsúlyozta azt is, hogy a banda-rendszerben az alkalmi összeverődés mellett megfigyelhető az azzal párhuzamosan érvényesülő rokoni összetartás ereje, amit levéltári adatokkal és mások kutatási eredményeivel dokumentált. Az opponensek egyéb, kisebb megjegyzéseit — bár Sápi Vilmos több kifogásával vitába szállt — megszívlelendőknek, elfogadhatóknak tartotta. Befejezésül köszönetet mondott mind az opponenseknek, mind másoknak, akik munkájában segítették és észrevételeikkel a kutatásra további ösztönzést adtak. A bírálóbizottság az opponensi vélemények és a vita alapján javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Sárközi Zoltánnak a történettudományok kandidátusa fokozatot ítélje meg. Pál Lajos 18 Századok 1972Д