Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

266 KRÓNIKA találók, tudósok, általában a tevékeny emberek köréből. A hozzászóló szerint ifjúságunk megbecsüli a sokoldalúan érdeklődő embert. Ugyanakkor háttérbe szorul az ifjúság által kialakított modern eszményképben az érzelem; „fiataljaink szégyellik bevallani érzelmeiket", pedig megítélése szerint valójában igénylik az emberi érzéseket, megszenvedik azok hiányát. A felszólalások elhangzása után a vándorgyűlés második napjának tanácskozása az elnöklő Mód Aladár zárszavával fejeződött be. A vándorgyűlés tanácskozásainak harmadik napján az elnökségben helyet foglaltak Elekes Lajos egyetemi tanár és Ránki György, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese. Ránki György megnyitó szavai után Lackó Miklós kandidátus, a MTA Történettudományi Intézet osztályvezető helyettese „Tudomány, oktatás, népszerűsítés" címmel tartott bevezető előadásában a vándorgyűlés témaköréhez a történetkutatás és a történetkutatók oldaláról szólt hozzá. Előadásában a Történelmi Szemle 1969. 3—4. számában ismertetett történészankót legfontosabb tapasztalatait összegezte. A Történelmi Szemle szerkesztőségének körkérdése, melyet 1969-ben több kutató történészhez eljuttatott, így hangzott: „Hogyan értékeli a magyar történészeknek a történeti közgondolkodás helyes orientálására irányuló tudományos tevékenységét az elmúlt évtizedben, s miben látja e téren a legfőbb problémákat ós feladatokat?" A szerkesztőség célja az volt, hogy a válaszadásra szólított történészeket a történetkutatás fő társadalmi funckiójáról, a történészhivatásnak mintegy alap-problémáiról kérdezze meg. Az előadó megítélése szerint az ankét dokumentális értékű eredményeket hozott, mivel a megkérdezettek igen komolyan vették megbízatásukat; „sok alapos, nagy elmélyültségre valló, nem egyszer drámai hangvételű önvizsgálat született". A kérdésre választ adó történészek egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az elmúlt évtized igen termékeny ós eredményes szakasza volt történetkutatásunknak. Az előadó hangsúlyozta, hogy a fejlődés megmutatkozik a marxista szemlélet alkotó alkalmazásának térhódításában, a tematikai gazdagodásban, a módszertani megközelítésekben, konkrét történeti témák és korszakok alaposabb feltárásában. Ez a fejlődés egyúttal gyökeres fordulatot is jelentett az előző időszakhoz képest. Az ankét résztvevőinek nagy többsége viszont úgy vélekedett, hogy a megújulás ütemével mégsem lehetünk elégedettek. Ezzel kapcsolatban Lackó Miklós fejtegette a fejlődést gátló tényezőket, majd e témával összefüggésben tárgyalta a dogmatizmus problematikáját. Az előadás következő része a történetírásnak a széles társadalmi rétegek történeti tudatára, s ezen keresztül a közgondolkodásra gyakorolt hatásával foglalkozva abból a megállapításból indult ki, hogy történeti közgondolkodásunk elmaradott, az újabb tudományos eredmények hatása még kevéssé, vagy alig érződik rajta. Lackó Miklós idézte az ankét résztvevőinek ezzel kapcsolatban tett megjegyzéseit, amelyek szerint széles rétegek régi tudatmaradványok rabjai, s hogy a tudomány eredményei alig-alig ütnek rést a régi megrögzöttségeken. Az előadó szerint a probléma igaz lényege „a tudatvilág zavarossága, mondhatnám: cseppfolyós állapota, többé-kevésbé szilárd értékrendek hiánya a jellemző, — sa múltból örökölt reflexek kibukkanása gyakran csak a jelennel kapcsolatos nagyfokú dezorientáltság takarója". Ezután a történeti közgondolkodás és a tudomány között feszülő ellentmondások okaival foglalkozva hangsúlyozta a tudatformálás közvetítő láncszemeinek problémáit. Kiemelte a kritika jelentőségót, a történeti szak- és publicisztikai kritika szomorú állapotát. Ezen túlmenően utalt a szélesebb közvélemény helyesebb orientációját gátló objektív tényezőre, nevezetesen a történeti tudat szerepének módosulására a társadalmi gondolkodásban. Megítélése szerint a fiatalabb generációk tudatvilágában a történeti vonatkozású tudati összetevők súlya csökkent. Lackó Miklós előadása befejezésül a jelennek a tudományra, a tudomány tudatformáló szerepére, a törtóeti közgondolkodásra gyakorolt hatásával, illetve visszahatásával foglalkozott.